Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
Daltanulás
16 gyarok bevonultak". Ez a nagy esemény valóságos örömünnep volt, mely egy időre kiforgatta az embereket a rendes mindennapi életükből. Nagy énekszó nélkül ez sem mehetett volna végbe. A bevonuló katonák nótáit kapták az ájiak először az anyaországtól s talán nem ez volt a legkevésbbé maradandó ajándék a fiatalság számára. „Mikor bejöttek a magyarok, csak néztem. Ezek (a kislányok) csak úgy zuhogtak. Egy hétig mindig csak táncoltak." (Az új nótákra.) A gyerekek közt persze nincs nemzetiségi megoszlás az ilyen dolgokban; a falubeli tót suszter kislányai is kiélvezték az általános boldogságot: „Jaj, annyit tanultunk, mikor a magyarok bejöttek". Az a 4(>—50 új dallam, és ugyanennyi új szöveg régi dallamra, (a műdalokat nem számítva) amit a katonáktól, vagy azóta más úton tanultak, ez volt még egy fél évvel ezelőtt is állandóan hallható, ez volt a divat. Mondták is a lányok: „Most már csak azt lessük, hogy vadászoktól tanuljunk újat". Ezek közt az újak közt a többség természetesen katonanóta, a legújabb, háború utáni termés. Van köztük néhány nem katonanóta is, de ezek ebben a formában a legújabb időkben váltak általánossá, mint pl. a közismert „Alma a fa alatt". Az a tény, hogy ezek a nóták eddig nem juthattak el a faluba, azt bizonyítja, hogy a politikai határnak mégis volt elválasztó szerepe a népkultúra terjedésében. Pedig érintkezés addig is volt a határon keresztül a két rész között legális és illegális úton egyaránt. Határátlépési engedélylyel jártak át ismerősökhöz, rokonokhoz és ez a közlekedés a határmenti falvakban még élénkebb lehetett. Házasságokat is kötöttek a határon keresztül. Illegálisan pedig ugyanannyian jártak át, nemcsak csempészni, hanem minden ügyes-bajos dolgukban. Az ilyen érintkezés pedig, mint láttuk, mind alkalmat ad a nóták terjedésére. Ha ezek a dallamok mégsem jöttek át a határon, arra kell gondolnunk, hogy ezeknek a legfőbb terjesztője a katonáskodás. Ettől valóban el voltak zárva, mert sem a faluban nem állomásozhatott magyar katonaság, sem katonaviselt legények nem hozhatták magukkal. „Csehországi katonaságból" is hoztak ugyan nótát: az elszakított rész távolabbi falvai közt kicserélődtek a dallamok, de ez csak egy kisebb terület; a nagy egésznek vérkeringéséből ki voltak zárva. A magyarországi termés így ismeretlen maradt számukra. 8 B Ha valóban helyes ez a felfogás a katonaság szerepét illetőleg, ha csakugyan összefügg bizonyos dallamok elterjedése a katonáskodással, akkor elgondolhatjuk, hogy a múltban is meg volt ez a jelentősége, különösen abban, hogy az új népdaltípus feszes ritmusú menetelő dallamai annyira uralomra jutottak a népzenében. Annál is inkább, mert 60—80 éve, az egész lakosság részt vesz benne.
