Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

Daltanulás

15 székhely, „város" volt a múltban. Itt a civilizációs jelek sokkal erősebbek, mint akárhol máshol a vidéken. Somodiban már teljesen polgári a viselet: „Szűk ruha", hosszú télikabát van a lányokon, míg Ájban „széles", bő a szoknya és kendőben járnak. (De azért ez a széles ruha is egybeszabott már, nem a szokásos paraszti viselet, a külön szoknya, blúz. Sokan varrónőnél csináltatják Tornán, vagy készen veszik a vásárban.) Tornán sok az iparos, négy bérautó is van üzemben helybeliek kezén. Polgárosultabb jellege és városi múltja ad is lakosainak valami nagyobb öntudatot. „Büszkék" — mondják róluk, „ők tornaiak", pedig sokkal szegényebbek, mint az ájiak: rosszabbak a földjeik és több hozzá az ember. Érdekes, hogy éppen az egy Tornával nincs jelenleg összeházasodás, pedig legközvetlenebb szomszédjuk és vasút, pósta, templom, üzlet, jegyzőség stb. mind odakapcsolja az életüket. Egyetlen lány ment férjhez Tornára, de az is oda beköltözött ájihoz. Tornáról asszonyt csak az öregek hoztak Ájba. Annál érdekesebb ez, mert még a hasonlóan polgárosult Somodíval is nagy ez a kapcsolat. Erről az oldalról tehát inkább polgárosultabb hatások érik Ájt, felszínesebb, városiasabb dalanyag kerül a faluba innét. Ezen a két falun túl aztán megint olyan kis parasztfalvak következnek, mint az Áj körüliek. Vannak közöttük régen elmagyarosodott ruszin falvak, görögkatolikus lakossággal, például Horváti. Ezeknek is ugyanolyan a népzenei anyaga, mint a többi magyar falunak. Meg kell itt még említeni, hogy a hegyekben lévő nemzetiségi területek: Falucska, Mecenzéf, stb. szintén jelentősek a népdal-csere tekintetében. Innen is kerül a faluba magyar nóta. Ezt a jelentőséget később látni fogjuk a nemzetiségi viszonyokkal kapcsolatban. Ez a közvetlen környezet az a gyűjtőterület, ahonnan Áj dallamkincse összegyűlik. A vidékről hozott nótát aztán egy-egy jó cimborával, barátnővel együtt jól betanulják és úgy „mutatják be" a többieknek. Ilyen nóta-tanulásnak magam is szemtanúja voltam, de öregektől is lehetett hallani hasonlót a nótákkal kapcsolatban: „Kis iskoláslány voltam, a szomszédba két nagy legény tanulta. Beültek a csűrbe, én meg odamentem hallgatózni. Akkor volt új nóta". Ugyanolyan eset ez, mint amikor a lányok papírról tanulták a fonóban a hosszú új nótát. Valóságos komolyan vett tanulás. És ide tartozik az is, amit az egyik lány mondott a húgáról: „Ha én tudok egy nótát, addig nem hagy békén, míg meg nem tanulja". Ez persze viszont is érvényes: amit a húga az iskolában tanult, azt meg a nénje tanulja meg tőle. Bőséges alkalom nyílott aztán új nótát tanulni, mikor a „ma-