Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

Daltanulás

14 vágású dallamot tudott. Szőllőben volt kinn, a szőllőcsősztől tanulta, ki a pincében részegen dalolt. De még érdekesebb: egy öregember egyik nótáját a katonaságnál az ,,egyes"-ben tanulta egy fiútól. A szülőktől, idősebbektől való daltanulásnak nagy a jelentősége, ha meggondoljuk, hogy az asszonyok rendszerint idegenből kerülnek a faluba. így a falun belül való daltanulás is a tágabb vidék dalanyagának kicserélődését jelenti. A gyerek az anyjától is sokszor távoli falu dalait tanulja meg. így közvetlen vagy közvetett átvétel révén az egész vidék dallamkészlete állandóan forog, cserélődik. Minden, ami benne van, vagy ami belejut, ezer finom csatornán át eljut a legkisebb zugba is. Ezen az úton, a szomszédok felől Áj t különböző áramok járják át. Egyfelől polgárosultabb falvakkal érintkezik, Tornával, Somodival, a távolabbi Szepsivel, másfelől a hegyek elzártabb völgyeiben, Rozsnyó felé eső kis falvakkal: Barkával, Lucskával, s a főútvonaltól távol lévő olyan kis falvakkal, mint Szádelő, Méhészke, Körtvélyes. — Bár el lehet mondani, hogy az egész terület, le egészen Miskolcig azonos képet mutat népzenei szempontból. A vonaton pl. az egész Bódva völgyéből összekerült katonák daloltak egyszer, még a Miskolc melletti Sajókazárról is voltak köztük; ugyanazokat a dalokat lehetett hallani, amelyeket már Ájból is jól ismertem. Legfeljebb egyik szöveg másik dallamra ment és viszont. Még a hallgatók is, müdalaik is ugyanazok voltak, mint amiket Ájban is minden fiatal tud és sokat dalol: ,,(Áj-) falusi fenyveserdő aljában" és „Kimegyek a temetőbe, beszélek a csősszel". Más faluból való menyecskék dallamkincse főbb vonásokban egyezett az áji lányokéval. A legáltalánosabban ismert dalokat egyformán tudták. De azért mégis van színezetbeli különbség az egyes falvak közt. BarkaLucska-Kovácsi az elzártabb völgyben egy fokkal régiesebb állapotot mutat, mint Áj. Ezt már az onnan származó áji asszonyok dalaiból is látni lehetett. Ottani gyűjtésből aztán kiderült, hogy minden korosztálynál egy fokkal régebbi anyagot lehet találni, mint a hasonló korúaknái Ájban. Amit ott a legények tudtak, azt Ájban már csak a 30—40 éves emberek. A „Csáti bíró lánya" balladája itt csak dallama nélkül került elő, vagy valami műdallamra húzva, Kovácsiban, Lucskán még nagyon sok változatban meg lehetett találni az eredeti dallamot. (Ájban is meg volt ennek a dallamtörzsnek a vidéken általános formától eltérő változata, de más szöveggel.) Viszont Somodi, Torna, itteni viszonylatban nagy, polgárosult helyek, 1300—1600 főnyi lakossággal. Torna még hozzá vármegyei