Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
Daltanulás
13 arra, tud-e a gyerekük dalolni. Ha nem tudott, azt mindig külön felemlegették: „Még nem hallottam a dalját". S ugyanúgy viszont, ha jó hangja volt. A fiatalok nem maradnak meg a szülői házon belül daltanulási vágyaikkal. Másokat is, az idősebbeket, a falu jobb dalosait mindig faggatják azokért a nótákért, melyeket itt-ott lakodalmakon hallottak tőlük, vagy egyéb, „az ő idejükbe való nótáér". „Kérdezzük az öregektől, hogy vannak azok a nóták, amivel még ringatták őket, mer mindig azt mondják — aztán elvisszük a fonóba" — és diadalt aratnak az új nótával, mert csak ők tudják. Jóhangú asszonyok, akik nekem is többet daloltak, többször emlegették: „Én tanítottam rá a lányokat". „Sokat tanítottam már a lányoknak". Vagy: „A kis inaskák gyüttek, tanítottam: így szép, így danolj, — de most már a bánataim miatt nincs kedvem". Ugyanez az öregasszony mondta: „Mind régi hang ez, csak amit most danolnak, a katonanóták (az új). Mind a régiek jönnek vissza. Jönnek a legények, az ember úgy játékból mondja: Mi ezt, vagy azt danoltuk lánykorunkba. Mingyárt kérdik: hogy van mami?" — (És meg is tanulják?) — „Meg, hogyne, igen örömest". — Ez általános, mindenütt hallani: „Nem új ez, mind régi, mind a régi nóták jönnek elő, régi hang ez csak ujjitnak benne, elbérmálják," stb. Az egyik lány nagyapját fosztásnál mindig kérik a lányok, hogy daloljon régi nótákat; dalol is. „Mijén jó, most ez új lesz." „Jobb, ha öregektől tanulunk régit, mert ami új, nem is új, nem is érdemes danolni". Ezért gyakran az egészen öreg embereket faggatják nótáért. De sokszor a legkülönösebb helyzetekben állnak neki nótáért könyörögni: „Mikor az útat csináltuk, 7 a legények kérdezték: Gizella néni tudja maga azt a nótát? Hát mikor ebédeltünk, eszembe jutott. Hát mondtam: Legények írjátok fel ezt a nótát, most eszembe jutott". Vagy, ugyanaz a középkorú asszony: „Erdőben (hazafelé jövet) pihenőben danoltunk. Két legény könyörgött, tanítsam meg legalább a nótáját, ha a hangját nem is" (A „Kék nefelejts" kezdetű műdalt). Egy másik eset: „Mult esztendőben Barnák Annának kellett danolni a patak szélén. Emlékeztek, mikor a birkákat mostuk, majd megfattunk a hidegbe." Ügy látszik mindenféle helyzet alkalmas a fiataloknak daltanulásra. Egyik nótájukat egy „nagyidai katona húzta, mikor a dekung mellett ástuk a krumplit". — „Voltunk Bartánál krumplit ásni, kellett dalolni a lányoknak". Egy fiatal legény egy régi, pásztor7 „Közmunkába". Ilyenkor minden háztól kell menni valakinek. Ezt igen gyakran veszik igénybe. Télen pl. havat elhányni az útról.
