Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

löket, amelyeknek fedezete alatt most megy végbe Ligetfalu megszállása. Komárom, október 11—13 A konferencia folyik tovább, de eddig minden eredmény nélkül. Űgylátszik, nagyon nehezen érti meg egymás álláspontját a két delegáció. A szlovákiai magyarság politikai és kulturális élemberei közül egyre többen érkeznek Komáromba, hogy ott a helyszínen várják be a döntést. Együtt vagyunk egész nap s hol a megyeháza folyosóján, hol a Központi Szálló kávéházában lessük a tárgyalásról kiszivárgó híreket. Közben az ország minden magyarlakta tájáról küldöttségek futnak be, amelyek falvaik nevében kérve-kérik pártunk törvényhozóit, hogy harcolják ki számukra a visszatérést Magyarországhoz. A mellettünk levő asztalnál falusi legények ülnek, Szkie-jelvénnyel a mellükön. Az egyik mátyusföldi falu Szkie-csoportjának választmányi tagjai Jarossal akarnak beszélni, nehogy a falujuk lemaradjon s itt rekedjen Csehszlovákiában. Egymást érik az ilyen küldöttségek, a szálló tele van a legkülönbözőbb emberekkel, akik mind-mind azért jöttek Komáromba, hogy személyesen i

s szorgalmazzák városuk, vagy falujuk visszacsatoltatását Magyarországhoz. Valami végtelenül megindító van ebben. 63