Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

Késő éjtszaka van már, mire egynéhányan kiszakadunk a Központi Szálló magyar közösségének izzó, lázas lüktetéséből s elindulunk autón Pozsony felé, hogy elbúcsúzzunk néhány társunktól Ligetfalun, ahová holnap bevonul a német katonaság. Pozsony — Ligetfalu, október 10 Búcsúzunk barátainktól; a ligetfalusi utcákon már a német párt ordnerei cirkálnak. Dél felé kiadják az utasítást, hogy a pozsonyiak hagyják el Ligetfalut, nehogy itt rekedjenek. Rohanni kezdünk a távoli híd felé. Egy kopott proletárházikó ablakában Horthy és Hitler képe egymás mellett. S a vézna magyar munkásasszony ujjongva újságolja, hogy ezentúl már ő sem fog üyen rongyos lakásban lakni, mert Hitler szép hátakat épít a szegényeknek. * Rohamsisakos csehszlováik motorbiciklisták robognak el mellettünk Pozsony felé. Intenek, hogy siessünk, mert lekésünk s itt rekedünk. Dél van. A templomokban megkondul az Ür Angyala. S a következő pillanatban már a fejünk fölött búgnak, egészen alacsonyan szállva, a német harci repülőgépek. De már itt a híd. S a hídon túl a fiúk, akik várnak reánk a Makk ablakaiban. Velük együtt nézzük a Makk előadóterméből a Duna fölött cinkáló német repü62