Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

A Mak egyik szobájában megbeszéljük a teendőket. Tanulmányaira való tekintettel egyelőre minden főiskolás Prágában marad, de ugyanakkor úgy kell készülni, hogy adott jelre azonnal hazautazhassanak. Nem olyan egyszerű sokszáz embert így készenlétbe helyezni, különösen, ha szanaszéjjel laknak egy nagy városban. A Mak elnökével s legagilisabb tagjaival, valamint a Prágai Magyar Hirlap igazgatójával és szerkesztőivel végre megállapodunk egy alkalmasnak látszó tervben. Közben Budapesten megkezdődik az Eucharisztikus Kongresszus. A prágai Ferenc rendiek Jungmann-téri templomának Szent-Mihály kápolnájában, magyar diák-miséink színhelyén lélekben csatlakozunk azokhoz, akik Budapesten, az ifjúság nagymiséjén éppen most tesznek hitvallást az eucharisztikus Krisztus mellett. Ott vannak a mi fiataljaink is. A kicsiny, meghitt kápolna emlékeket idéz elmúlt élményekről. Mintha most is hallanám liturgikus miséink kollektív, ütemes lépcsőimáját, glóriáját, crédóját. Mintha most is látnám lelkipásztorunkat, Pfeiffer Miklós kanonokot, amint a hivatásetikáról mond szentbeszédeket főiskolásainknak. A padok most üresen állnak s ekkor már tudom biztosan, hogy a jövő esztendőben nem fognak megtelni magyar diákokkal. A jólismert kedves fejek már másutt járnak majd diákmisékre. De az erőt, amelyet ebben a 20