Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

kápolnában az Űrtól kaptak, tudom jól, magukkal viszik és sugározni fogják a magyar életbe. S egészen bizonyos az is, hogy sok fiatal magyar szív fog Te Deummal visszagondolni a Jungmann-téri kápolnára. Május 26-án este Brünnben is megtárgyaljuk ottani főiskolásaink esetleges hazautazásának módozatait. Kevésbbé komplikált feladat, mint Prágában, mert jóval kevesebben vannak és mert Brünn nincs olyan messze Pozsonytól, ahol már magyar környezetbe érkeznének. Május 27-én éjfél felé jár az idő, mire mindent elvégezve, hazaérkezem Újlakra és kinyitom a rádiót. A férfiak hitvallását és éjféli szentmiséjét közvetíti a Hősök-teréről. A nemzetközi helyzet még mindig rendkívül válságos. A fenyegető háborús veszélyben annál szívbemarkolóbb az Eucharisztikus Kongresszus himnuszának békeszózata, amelyet százezer férfihang bizakodó kórusa üzen a világnak a szorongó éjtszakában: »Krisztus "kenyér s bor színében Ûr s Király a föld felett, — Forrassz eggyé békességben Minden népet, nemzetet!« Ez a békehimnusz végigkíséri az Eucharisztikus Kongresszust s mindnyájunk szívében elválaszthatatlanul egybeforr Pacelli bíboros, pápai legátus személyével, akiből mintha maga 21