A csehszlovákiai magyarság kulturális helyzete. Esterházy János nemzetgyűlési képviselő beszéde a képviselőház költségvetési bizottságának 1937 november 19-iki ülésén (Prága : Heinr. Mercy Fia Nyomdája, 1937)

telen képet nyújtanak, s följogosítva érezzük magunkat a való helyzet föltárására. — Ez nem államellenesség, nem irredentizmus, amint azt a kormánysajtó egy része be szokta állitani, hanem természetes jogunk, amellyel a jövőben is élni kívánunk. — A sok eset közül most csupán egyet hozok föl. — Ez év juliusában Párisban nemzetközi pedagógiai kongresszus volt, amelyen dr. Franke iskolaügyi miniszter az erre az alkalomra elkészített előadását dr. Osusky, Csehszlovákia franciaországi követe olvasta föl. — Ebben az előadásban a České Slovo julius 27-i számának tudósítása szerint a következő részt találjuk: ,,A nemzeti kisebbségeknek Csehszlovákiában Masaryk humanista és demokratikus elvei alapján oly számban vannak sajátnyelvü iskoláik, hogy gyermekeik anyanyelvükön művelődhetnek. A csehszlovák köztársaság, mint demokratikus állam teljesen magáévá tette azt a Komenský-elvet, hogy minden gyermeknek az elemi iskolában anyanyelvén kell tanulnia. A nemzeti kisebbségeknek Csehszlovákiában népiskolákon kivül vannak még középés szakiskoláik, s a német kisebbségnek van főiskolája is." — Most csupán a magyar kisebbség részéről adom meg a miniszter urnák a tárgyilagos választ.