A csehszlovákiai magyarság kulturális helyzete. Esterházy János nemzetgyűlési képviselő beszéde a képviselőház költségvetési bizottságának 1937 november 19-iki ülésén (Prága : Heinr. Mercy Fia Nyomdája, 1937)

gatás további intenzív tevékenységét képezik." Nyugodtan merem állítani, hogy az a bürokrácia, amelyik a minisztériumokban évről-évre összeállítja a költségvetést, közvetlenül nem ismeri még ma sem a magyar kisebbség helyzetét s halvány fogalma sincs a mi kulturális szükségleteinkről és kívánságainkról. Természetes, hogy ilyen viszonyok között tőlük tárgyilagosságot, megértést, vagy pláne jóindulatot várni velünk szemben alig lehet. Mi a koalíció és az állami bürokrácia két malomköve között őrlődünk és igazán nagyfokú naivitás kell hozzá, ilyen viszonyok között azt mondani, hogy Csehszlovákiában a kisebbségek helyzete kielégítő s minden jogos kívánságuk kielégülést nyer. KISEBBSÉGI AUTONÓMIA Ennek egyetlen előfeltétele a kisebbségi autonómia lenne, azaz, hogy a nemzeti kisebbségeknek joguk legyen saját ügyeikben határozni és a nekik számarányuk alapján járó összegek fölött diszponálni. Ha az eddigi kormányzatban lett volna megértés irányunkban, akkor a költségvetés előkészítő munkálatainál kérdést intéztek volna a magyar törvényhozókhoz a magyar kisebbség kívánságait illetőleg. Ez demokratikus gesztus lett volna! Ezzel szemben tény, hogy az elmúlt 19 év óta egyetlenegyszer nem tárgyaltak velünk a költségvetésről, hanem azt ugy állították össze, mintha ebben az államban kisebbségek nem lennének, legföljebb gyarmati népek, valahol a Csen- 32 -