A csehszlovákiai magyarság kulturális helyzete. Esterházy János nemzetgyűlési képviselő beszéde a képviselőház költségvetési bizottságának 1937 november 19-iki ülésén (Prága : Heinr. Mercy Fia Nyomdája, 1937)

kulturális szabadságuk hasonlíthatatlanul nagyobb mértékben volt biztosítva, mint a miénk. — A szlovák nép fiai előtt is — minden ellenkező állítás dacára — nyitva volt az érvényesülés utja a régi Magyarországon. A régi Magyarországon voltak szlovák származású tanfelügyelők, középiskolai igazgatók, egyetemi tanárok, magasrangu birák, tisztek, püspökök, sőt hercegprímások is. — Hogy mi itt nem követelünk többet és egyebet, mint amit a régi monarchiában a cseh politikusok követeltek a maguk népe számára, azt számtalan idézettel igazolhatjuk, amelyek közül most csak mutatóba idézek néhányat. Masaryk Tamás, a nemrég elhunyt köztársasági elnök 1891 junius 30-án a költségvetési vitánál a bécsi parlamentben a következőket mondotta: „Amikor iskoláink legfőbb károsítását a centralizmusban látom, iskolaügyekben az autonómiát, az önkormányzatot követelem. Az iskolák túlzsúfoltsága sokkal rosszabb egy kisebb nemzetnél, mert igy a mi gyermekeink nem kaphatják meg ugyanazt a nevelést, mint a német gyermekek." 1892 január 29-én igy nyilatkozott: „Számomra mindig érthetetlen volt, amikor azt láttam, hogy miért kell az adónyugtáknak és hasonlóknak németnyelvüeknek lennie. Mint oly sok más, ugy a nemzetiségi kérdés is ily kicsiségek körüf forog." — 11 —