Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
A határvonal további szakaszai
tátott 24, illetve 22 százalék szlovákot. Az itt felsorolt három községben tehát csak szlovák kisebbségek vannak. 11 4 Innét tovább kelet felé — mint V. dr. is felemlíti — Kelenye és Szelény a Lexicon és Korabinsky szerint szlovák községek voltak. A magyar környezet azonban már régen átváltoztathatta őket, mert ezentúl nincsen többé szlovák adatuk, csupán Šembera becsült Kelenyén x/ 3 szlovákot (három cseh-szlov. számi. 96-98-92% m.). Bár az 1919. évi csehszlovák számlálás Szelényben 98% magyart regisztrált, a cseh-szlovák rezsim megkísérelte a község visszaszlovákosítását. Csakis szlovák iskolát engedélyeztek és ennek nyomán 1921-ben 37%, 1930-ban pedig 31% szlovákot írtak össze és még 1938-ban is 34% erős szlovák kisebbség jelentkezett. A két község között fekvő Gyürki teljes adatsora magyar, csupán az 1921. évi cseh-szlovák számlálás mutatta ki tévesen 59%-ban szlovák többségűnek. Az 1930. évi népszámlálás mindjárt korrigálta is ezt akimutatást (76% m.). A három község magyar volta minden kétséget kizár. Balassagyarmat vidékén vegyes és szlovák lakosságú községcsoport következik. Itt Kiscsalomja és Erdőszelestény szlovák szigetközségek, melyeknek adataiban mégis kifejezésre jut a környező nemzetiségi hatás (Kiscsalomja 1930-ban 28% m. ; Erdőszelestény 1910-ben 37%, 1938-ban 63% m.). Bátorfalu, Leszenye és Ipolyharaszti felekezetileg vegyes, katolikus-evangélikus községek, hol mindkét felekezet tábora kétnyelvű. A népszámlálásokat megelőző források váltakozva magyarnak, szlováknak vagy vegyesnek mondják őket, de érdekes, hogy Šembera mindhárom községben csak szlovák kisebbséget becsül (Leszenye és Ipolyharaszti J/ 3 szl., Bátorfalu kb. 28% szl.). A magyar népszámlálásokon kivétel nélkül magyar többségű mindhárom község. Az államfordulat után 1919-ben hirtelen 18, 25 és 13%-ra. esik vissza a magyarság, viszont két évre rá 1921-ben Bátorfalun és Ipolyharasztin már megint a magyarság van többségben 51 és 84%-os arányban s csupán Leszenyén maradt továbbra is 28%-os kisebbségben. 1930-ban mindhárom község szlovák (8-45-16% m.), 1938-ban pedig magyar (89-100-92% m.) többségű. A három község kétnyelvű lakossága — szigethelyzetük következtében — inkább tekintendő magyarnak, ezt bizonyítja a mult századra vonatkozólag főként Šembera becslése, a mostani időre vonatkozólag pedig az a körülmény, hogy a cseh-szlovák időben két község adatai magyar irányba igazodtak vissza ; a harmadikról, Leszenyéről pedig Stodola dr. közöl helyi értesítést, mely szerint katolikussága (a lakóknak több mint 2/ 3-a) magyar. 11 5 A községek egyébként Balassagyarmat szomszédközségei, minden szálukkal idegravitálnak ; a szlovák etnikummal csak egész rövidke darabon érintkeznek és attól teljesen magyar községek választják el őket (Lukanénye és Zsély). Tőlük nem messze kelet felé van Zobor szlovák szigetközség, mely a határtól beljebb fekszik s nem volt elválasztható a magyar etnikumtól. 11 4 Miitént e szakaszon a szlovák elem átnyúlik kisebbségi csoportokat alkotva a nyelv-, illetve országhatáron, ugyanúgy a magyarságnak is marad tak kisebbségi csoportjai a szlovák oldalon : Nagykereskény 1919-ben 82%, 1921-ben 23%, Kiskereskény 1919-ben 62%, 1921ben 31%, Horhi 1921-ben 25%, Szántó 1919-ben 38%, Gyügy 1930-ban 30%, Ebeck 1921-ben 40%, Kiskürtös 1919-ben 22% magyar. 11 5 Slovenské menšiny na rozhraní maďarsko-slovenskom. 46 — 47. o. 52
