Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
Kassa és környéke
vazataránya 42-34-43% volt és 1935-ben 415 személy 7 0 — az 1930. évi lakosszám 37 %-a — kéri a magyar istentiszteleti nyelv kiterjesztését. 7 1 A négy község századelejei fejlődésének megfelelően 1938-ban 94, 97, 85és82%-ban volt magyar. Az itt megtárgyalt 9 község leválása után a Kassa—Enyicke vonaltól nyugatra il szlovák község marad : Aranyida, Hilyó, Jászóújfalu, Felsőtőkés, Alsótőkés, Idabukóc, Baska, Miszlóka, Szentlőrincke, Kisida és Pólyi. Néprajzilag a mecenzéfstószi német sziget 7 2 és Kassa városának kataszteri területe között érintkeznek igen keskeny szakaszon a szlovák etnikummal (a szlovákiai Apátka és Kassabéla útján), földrajzilag pedig a mai határt alkotó erdős hegygerinc választja el őket tőle. Ha most még az e községcsoporttól nyugatra fekvő ruténeredetű szlovák szigetközséget Ájfalucskát 7 3 és az említett vonaltól ugyancsak még nyugatra eső, Kassa és a határ közé ékelt szlovák Kavocsánt is hozzávesszük a 11 faluhoz, úgy a Kassától nyugatra eső vegyes területen összesen 13 szlovák községet számlálhatunk össze. De térjünk most vissza V. dr. községláncának nyolcadik községére Abaújnádasdra. Itt etnikailag igen érdekes területre lépünk. Huszonhárom község terül el itten úgyszólván egy csoportban, melyeknek régi magyarsága bebizonyított dolog. 7 4 A mult század első felében azután legtöbbjük szlovákosodásnak indult ; van olyan közöttünk, mely ma is szlováknak tekintendő és van néhány, amely a világháború előtti évtizedek magyar fellendülése következtében ismét visszahasonul régi nemzetiségéhez. Még élénken emlékszem arra az őszi borongós prágai délutánra, mikor az agg Petrov professzorral a polská-ulicei »Ametyst« pensiobeli szobájában kettesben beszélgettünk e községcsoport sajátságos etnikai alakulásáról. Ez 1931-ben volt, nem sokkal az ősz demográfus halála előtt. Ő is szinte megfoghatatlannak tartotta, miként tudott ez a csoportos elváltozás bekövetkezni. A Lexicon idején tehát ez a rész még zárt magyar területet képezett, hol a községek legtöbbjében a magyarság tartotta többségi helyzetét. A rendelkezésre álló adatanyag útján nyomon tudjuk követni a folyamatot. Nem a szlovákság ereje, hanem a történeti eseményeknek a magyarság hátrányára történő kedvezőtlen összejátszása eredményezte itten a magyarság részbeni visszafejlődését. A török idők és a Rákóczi-féle háborúskodások erősen megtizedelték ez exponált falvak lakosságát. Az üressé vált porták a 18. század folyamán az érintetlen északi szlovák vidékről népesedtek be újra és így a községek vegyes lakó7 0 Az 1930. évi népszámlálás 80 magyart mutat ki Enyickén ! 7 1 Prágai Magyar Hírlap, 1935 nov. 9. 7 2 Ehelyütt meg kell jegyeznünk, hogy V. dr. munkájának 20. oldalán félreérthetetlen célzattal be akarja feketíteni a magyar statisztikát, hogy az a német helységeket is magyarosította. Eltekintve attól, hogy az 1919. évi cseh-szlovák számláláson mint Stószon, mint a két Mecenzéfen szintén magyar többség van, a cseh-szlovák statisztika ugyancsak követett el ilyen »vétkeket«. Pl. Alsóschönborn (Bereg m.) 1910-ben 89% német, 1921-ben 96% magyar. 7 3 Görögkatolikus község. Rutén eredetének adatait 1. Petrov : Příspěvky . . . 179. o. 7 4 21 község Kassa városával együtt folytonos magyar területet alkotott, mely három szigetet zárt magába (Abaujrákost — itt azonban erős magyar kisebbség lehetett — Felsőhutkát, Széplakapátival és Szilvásapátival és Izdobát) ; Búzafalva és Zsebes magyar sziget voltak Kassától délre. Ez az akkoriban folytonos magyar terület a mai határon túlra is átterjedt és ott még hat község volt magyar : Nagy- és Kisszalánc, Magyarbőd, Petőszinye, Felsőolcsvár és Rás. 3* 35
