Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
Kassa és környéke
súakká lettek. A szlovák jövevény-lakosság a megmaradt református magyarokkal szemben katolikus volt és az ellenreformációs idők tendenciája az ő fejlődésüket támogatta. A magyar folytonosság fennmaradt a községekben, a túlsúly azonban sokhelyütt fokozatosan áttevődött az új réteg oldalára. Ez utóbbi körülményt az segítette elő, hogy a régi magyar lakosság egy részét visszatérítették a katolikus hitre és ezek hitfelekezeti tekintetben kisebbségi helyzetbe kerülvén, nyelvileg fokozatosan felekezetük többségéhez kezdtek hasonulni. A lakosrétegek jelentős hányada tehát mindenütt az eredeti magyar réteg maradt, származási tudatuk azonban többhelyütt elmosódott. Ahol pedig ez a tudat megmaradt, ott is többnyire kétnyelvűvé lett a régi réteg, még hozzá a bevándorolt szlovák réteggel egyetemben, mely viszont a magyar nyelvet sajátította el. A későbbi magyar fellendülés ugyan több helyen ismét korrigálta a helyzetet, a nyelvi állapot ellenben nem egy községben továbbra is igen bonyolult maradt. Elképzelhető, hogy a cseh-szlovák statisztika módszerének milyen kedvező talajt jelentettek e községek részrehajló eredmények kimutatására. Eredményeik azonban az egész adatanyag egybevetésénél gyakran annyira kiütköznek, hogy önmagukat cáfolják meg. Persze kellett, hogy a 20 cseh-szlovák esztendő néhány községben átmenetileg ismét tápot adjon a szlovák élet fellendülésének, de az 1938. évi adatok általában azt mutatják, hogy a vegyes községek magyar rétege másodszor nem ingott meg jelentősebb mértékben. Bél Mátyás azt írja e szűkebb környékről, hogy rendkívül sokat szenvedett a különböző háborúk miatt, amit elsősorban Kassa közelsége okozott. A város birtokáért folytatott gyakori küzdelmek rendkívül megritkították a közeli községek lakosságát. 7 5 Úgy nála, mint a Pesty-féle válaszokban a községek egész soránál látunk utalásokat arra, hogy a kiveszett lakók helyére szlovákok kerültek. Ennek oka egyedül az, hogy az utánpótlást leginkább az északi zárt völgyek szlovák lakossága szolgáltathatta. Ez egymagában még nem eredményezhetett volna olyfokú elváltozásokat, mint amilyenek bekövetkeztek. Pestynél olvashatjuk a második okozó körülményt, mely ugyancsak nem a szlovákság valamelyes erősebb vitalitásával van összefüggésben. Bogdány községének (később Garbóccal egyesített helység) válaszában találjuk a hagyományi feljegyzést, mely szerint ez egész területen előbb magyar reformátusok laktak. Midőn azonban az alsómislyei monostorban jezsuiták telepedtek meg — ez 1687-ben történt 7 6 — ezek erőszakkal kezdtek hozzá a lakosság visszatérítéséhez és ezzel kapcsolatosan erőszakosan kezdték terjeszteni a szlovák nyelvet is. E két közlés világosan megmagyarázza a nemzetiségi elváltozások két eredőjét. Petrov megállapítja, hogy a Mária Terézia korabeli urbáriumok sok olyan nevet tartalmaznak e községekben, melyek az 1715. és 1720. évi jobbágyösszeíráskor még nem szerepelnek. 77 Ezek az északról jött új telepesek. A falvakban ma is található sok magyarnevű katolikus család pedig az a réteg, melyet a jezsuiták visszatérítettek és a jövevénylakosság katolikus-szlovák légkörében idővel elszlovákosodott. A Lexicon 7 5 Petrov : Příspěvky . . . 134—136. o. 7 6 Kőrösy József kézirati anyagából vett adat. 7 7 Příspěvky . . . 141. o., 2. sz. megjegyzés. 36
