Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
Kassa és környéke
istentiszteletet kérő küldöttségnek maga jelenti ki, hogy a község »valóban magyar, hol méltányos lenne a magyar nyelv templomi használatának meghagyása és biztosítása«. 6 8 1938-ban a magyarság ugyancsak 77%-ra rúgott. Pány községének adatai majdnem megegyeznek Buzinka adataival : Lexicon - magyar, Korabinsky - magyar, Fényes - szlovák-magyar, Czoernig - magyar-szlovák, Pesty »a helység nyelve tót, de a lakosság nagyobb része beszédében inkább a magyart használja«, Šembera2/ 3 szlovák, népszámlálások 1880 — 1938 között: 23-3 I-59 _95"33" I I" I5"94% m agy a r- Ez a község sem vehető szlováknak. Rudnok és Jászómindszent az utóbbi évtizedek óta átalakulóban vannak. A két község a cseh-szlovák számlálásokon lett magyar többségűvé. 1890-ig szlovákok, 1900-ban és 1910-ben átmenetként 20 és 28, illetőleg 35 és 44%-ban lesznek magyarokká. Az 1919. és 1921. évi cseh-szlovák számlálásokon magyarosodásuk következetesen folytatódik és 1919-ben 58, valamint 62%-ban magyar többségűekké lesznek. Az 1921. évi számlálás szentesíti ezeket a kimutatásokat és ismét 54, illetve 61%-ban mutatja ki magyarnak a két községet. Az 1930. évi számlálás azután a maga módján 3 és 2%-ra veti vissza a kétféle népszámlálás kölcsönös ellenpróbája által igazoltan fejlődő magyarságot, de 1938-ban ismét következetes a két eredmény és a két község magyarsága 71, illetve 56 %-ot tett ki. V. dr. szlovák etnikai határvonalának 8 megnevezett községe közül adatsoraik alapján eddig kikapcsoltunk ötöt : Abaújszinát, Buzinkát, Pányt, Rudnokot és Jászómindszentet. Hozzájuk csatlakozik még Abaújnádasd is — mivel azonban ezt a községet a Kassától keletre fekvő községek csoportjában fogjuk megtárgyalni — nézzük az eddig tárgyalt helységek északi szomszédközségeit. E részen 4 olyan községet találunk, melyek a fejezet elején említett kétoldali magyar nyomás hatása alatt ma már inkább magyarnak tekinthetők. Hiába vonnák ezt tagadásba szlovák részről, a cseh-szlovák adatok is bizonyítják a folyamat valószerűségét. A négy község Hatkóc, Semse, Saca és Enyicke. Saca és Enyicke régi magyar talaj. A 17. században Saca református anyaegyház, Enyicke pedig fiókegyház volt. 6 9 Saca Pesty közlése szerint a sárosmegyei Nyársardó községből lett újratelepítve és így szlovákosodott el. A mult század végéig azután mind a négy községnek szlovák adatai vannak, csak Semséről írja Pesty, hogy itt a lakosság kétnyelvű : magyar és szlovák, Enyickén pedig az egyházi nyelv szlovák-magyar. Századunk elején a négy község a hasonló szlovák, de általában kétnyelvű szomszédközségektől elütő fejlődést vesz fel, amennyiben Semse már 1900-ban, a másik három 1910-ben a nemzetiségi hovatartozás tekintetében is magyar többségre tesz szert. Ezirányú fejlődésük a cseh-szlovák időben sem szűnt meg : Saca 1919-58%, Hatkóc 1921-77%, Semse 1921-59% magyar. Enyickén a cseh-szlovák népszámlálások nagyon alacsony arányerejű magyarságot tüntetnek fel (12-12-7%), de a község egyéb megnyilatkozásai megcáfolják ezeket az adatokat. 1927 és 1938 között három községi választáson a magyar párt sza6 8 Prágai Magyar Hírlap, 1936 febr. 15. 6 9 Kőrösy József Abaújtorna vármegyei kézirati anyagából vett adatok ; illetékes református egyházi körök közlése. 34
