Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
Kassa és környéke
csupán Korabinsky (1786) szerint az evangélikus lakosság nemzetiségi megoszlása olyan volt, hogy négy papjuk közül kettő németül, egy magyarul és egy szlovákul 5 5 prédikált. A szlovákok e vonatkozásban is ismét csak kisebbségben voltak. Következő nemzetiségi adataink a 19. század első harmadának idejéből valók. Ekkor a római katolikus egyházi sematizmus (1826) szerint az egyház nyelvi sorrendje magyar — német—szlovák. 6 6 Fényes (1830) ezt úja lakóiról : »nyelvökre magyarok, németek és tótok ; a németek azonban számosabbaknak tetszenek a magyaroknál«. A 18. század elején ismét többségre jutott németség tehát még tartja helyét, ha Fényes szerint nem is sokkal a magyarság előtt. Mégis azt kell tartanunk, hogy Fényes a megelőző helyzet szerint ítélte meg a város nemzetiségi összetételét. Korabinsky (6.200 lakost mutat ki) és Nagy Lajos (13.606 lakos) között kb. 40 év leforgása alatt a lakosság ugyanis nem kevesebb, mint 119%-kal emelkedett és ezen nagyarányú lakosszaporulattal hozhatjuk kapcsolatba a város szlovákosodását. Ez egybeesik a vidék több községének elszlovákosodásával, hol az ellenreformáció alkalmával elindult szlovákosodási folyamat ezidőben ugyancsak elérte a túlsúlyra való jutást. 1851-ben Fényes 5 7 tudniillik már a következő statisztikáját adja a városnak : 36 % szlovák, 22 % magyar, 19 % német 5 8 — és Czoernig is szlovákmagyar—németnek jelzi térképén. Két érdekes adat ezidőből még, hogy az 1831. évi kolerajárvány a város lakosságának 5%-át (pontosan 678 személyt 5 9) követelte áldozatul, valamint, hogy a zsidóság, melynek betelepedését a városi tanács 1836-ig megakadályozta 6 0 rohamosan lepi el a várost. Nagy Lajos 1828-ban még csak 5 zsidót mutat ki, Fényes kimutatásában 1851-ben már 729 zsidót találunk. Mindezeket egybevetve arra a megállapításra jutunk, hogy 1850 körül a város lakosságának nagyobbik része a megelőző 70 év beköltözött j eiből tevődött. Ezzel kapcsolatosan a szlovákság, mely a 19. század első feléig kizárólag mint kisebbség szerepelt, a század derekán relatív többségre tett szert. A szlovákok ezt a relatív többségüket 1880-ig tartották, bár a magyarság közben ismét felzárkózott hozzájuk. Az 1880. évi népszámlálás 40% szlovákot talált 38% magyarral szemben. Azonban ez a relatív többség sem lehet határozott és meggyőző, mert közben 1876ban a szláv Šembera a lakosság 2/ s-át, vagyis csak 25%-át becsülte szlováknak. 1890-ben már a magyarság van 49 %-os relatív többségben 38% szlovákkal szemben és ezzel a magyar tradiciójú városban végleg visszaszerzi és bebiztosítja számszerű elsőségét. 1900-ban 65 és 1910-ben 75 % volt a magyarság aránya. A szlovákság ezzel párhuzamosan szorul vissza 23 és 15%-ra, vagyis átmeneti felerősödése után visszatér eredeti osztályrészére. A németek a négy magyar számláláson 16-13-9 és 7%-ot tettek ki. 5 5 Illetőleg csehül, mert a szlovák evangélikusok cseh imakönyveket használnak. 5 6 Püspöki Könyvtár, Kassa. 5 7 Magyarország Geographiai Szótára. 5 8 Fényes 1851. évi összlakosszáma 13.034, az összlakosszám tehát stagnált 1828 és 1851 között. 5 9 Magyarország Vármegyéi és Városai. Abauji kötet, 61. o. 6 0 Magyarország Vármegyéi és Városai. Abauji kötet, 153. o. 28
