Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)

A nagysurányi szlovák félsziget

»ismét« — elérték a magyarok számát (46%-al szemben 44 %-ot), 1938-ban már bizonyára többségben lehettek. V. dr. második zónáját Czoernig 1855-ben kiadott néprajzi térképének alapján jelöli ki. A térkép megjelenési idejében — úgymond — e terület még szintén szlovák, vagy szlovák többségű volt s e szerint tulajdonképpen még ma is hozzátartozik a szlovák népiségi területhez. Ez a területrész az első zóna délkeleti hajlásában Jászfalunál ágazik ki az eddig tárgyalt első zóna területéből és határa Csúzon, Nagyölveden, Kuralon, Nyiren fut végig Málasig, hol Fakóvezekénynél ismét betorkollik az első zóna területébe. Hat községet foglal magába, a hatodik község Farnad. Czoernig térképén e területrész valóban akként van ábrázolva, hogy a szürkével jelölt magyar nyelvterület be egy a szlovákok színét jelentő világoszöld csík fut be, mely ezeket a községeket fogja körül Kural községnél a csík kiszélesedik, jelezvén, hogy itt szlovák szigetről van szó. A kísérő munkában Czoernig

2

0 nem egész világosan ugyancsak azt írja, hogy a szlovák nyelvhatár »mit einer Stark magyarischer Vorlage« egészen ezen községekig nyúlik le, mit V. dr. bizonyítékul szószerint idéz is. V. dr. azonban figyelmen kívül hagyja itten azt, hogy Czoernig nyelvhatárait nem mindig a többségi elv alapján kell értelmezni. Éppen ezen a szűkebb vidéken is adódik erre pontos példa. A szlovák nyelvszigetek felsorolásánál Érsekújvárról így ír : »im Unter-Neutraer Komitate ist das magyarisch-slovakische Neuhäusel eine solche Sprachinsel«.

2

1 Tehát a magyar-szlovák város szlovák nyelvsziget. Petrov is ehhez tartja magát és Czoernig jelzését a szóbanforgó községek esetében, az őket befogó szlovákokat jelző csík dacára magyar-szlováknak értelmezi.

2

2 A hat község közül ötnek adatláncolata magyarságuk vitathatatlan és magasarányú fölényét tanúsítja. A 18. század végén (Lexicon, Korabinsky) Csúz, Farnad és Nagyölved magyar, Málas szlovák-magyar, Nyír szlovák. Málast Pesty szerint Nagy Lajos király idején szlovákokkal telepítették, ezek a 16. században vész következtében kihaltak és a községet magyarokkal telepítették be újra. Az itteni magyar réteg tehát eredeti magyarság. Nyir az 1822. évi egyházi sematizmus szerint már magyar volt, ami annyit jelent, hogy a Lexicon idején is már többékevésbbé két nyelvűnek kellett lennie. Tovább mindkét község végig magyar.

23 Az ekörnyéki magyar talajosság feltétlen fölényének érdekes bizonyítékát adja Nagyölved esete, ahol szintén van szlovák származású réteg. A lakosság kétharmada római katolikus, egyharmada református. Már Bél Mátyásnál olvashatjuk róla : »paris linguae et religionis incolis ; admixti sunt et Slavi, sed pauciores« Még 1918-ban is Stodola Emil dr. a következő magánértesülést szerezte be a községből :

2

5 »A lakosság eredetileg 2/

3 részben szlovák lJ

3 részben magyar kálvinista volt. A szlovákok katolikusok. Az istentiszteleti nyelv már a 18. század végén magyar 2

0 44. o. 2

1 47- o. 2

2 Příspěvky ... : Komáromszemere 71., Risbaromlak és Komáromcsehi 74., Kolta 76., Nyir 77. o. ; Csúzt Petrov a térképen elnézte s azt írja, hogy Czoernig Csúzt valószínűtlenül szlováknak jelzi (271. o.), holott Csúz a térképen az előző községekkel azonosan van jelezve. 2

3 Málas és Nvir : Fényes — m., Pesty — m. szl.; Málas 1880—1921: 27-31-26-1132-8% szl.; Nyir 1880 és 1919 : 21 — 29% szl., közben teljesen m., 1921 : 100% m. 2

4 L. Petrov : Příspěvky ... : 276. o. 2

6 Slovenské menšiny na rozhraní maďarsko-slovenskom

. 110. o. 18