Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
A nagysurányi szlovák félsziget
lakozik az elébb megtárgyalt 18 község tömbjével és ezek szerint eddig 26 helységet hámoztunk le a V. dr. által egységesnek jelzett állítólagos nagy szlovák területrészről. Első zónájába számítja V. dr. Érsekújvár városát is, mondván, hogy a város közvetlenül érintkezik az általa körülhatárolt területrésszel és ennek mindig gazdasági központját képezte. Meg kell állapítani, hogy a két utóbbi állítás teljesen erőszakolt. Először is Érsekújvár a körülhatárolt zónától délre fekszik, azzal csupán észak felé érintkezik Bánkeszi és rövid szakaszon Tótmegyer határával s ha e zónához hozzászámítanók, úgy ennek lazán összefüggő délfelé lenyúló félszigetét képezné. Másodszor e területnek gazdasági központja kedvezőtlen földrajzi fekvésén kívül azért sem lehetett, mert e terület nagyrésze más vármegyéhez, Barsmegyéhez tartozván, úthálózati és közigazgatási szempontok következtében sem gravitálhatott ide. A város nemzetiségi adatanyagát teljesen önkényesen kezeli. Az 1773 évi Lexicon nyelvi rovatában a nyelvek sorrendje : magyar, német, szlovák. Ő a sorrendet szlovák, magyar, németre változtatja. Dr. Stodola Emil szlovák kutató dolgozatában 1 9 olvashatjuk, hogy a magyar és szlovák lakosság utcák szerint elkülönülve élt a városban egymás mellett. Magyar volt eredetileg a város központját képező Belváros, valamint az ettől nyugatra és délnyugatra eső városrész, úgymint a Gug-utca, Nagyfélsor és Kisfélsor. Szlovák utcák voltak viszont az észak és északkelet irányában fekvő utcák : a Tót-, Kisbéka-, Szent Anna- és Malom-utcák, valamint a Szárazsor. Vitás három utcának az eredeti nemzetisége, az Andódi-, Naszvadi- és Hönig-utcáké, de Stodola is elismeri, hogy ezek teljesen magyarokká lettek. A Lexicon, Fényes és Czoernig egyhangúan a magyarságot teszik az első helyre, Korabinskynál a németek vannak — persze tévesen — első helyen, de a magyarság nála is megelőzi a szlovákokat. Pesty nem emlékszik meg Érsekújvár nemzetiségéről, Šembera pedig 3000 főre becsüli az itteni szlovákságot, ami az 1869 évi összlakos számmal kombinálva 32%-nak felel meg. Az államfordulat előtti négy magyar népszámláláson a magyarság arányszáma : 74-87-81-91 % volt, a szlovákságé : 14-8-6-6%. A három cseh-szlovák számláláson a cseh-szlovákok aránya jelentékenyen megnövekszik, de a magyarság vezetőhelyét egyszer sem veszti el. A magyarság aránya : 62-50-46%, a cseh-szlovákoké : 34-41-44%. Érsekújvár nagy vasúti gócpont lévén, lakosságának számottevő hányadát külső származású vasúti alkalmazottak és munkásság alkotják. Ez a réteg az államfordulatkor azonnal kicserélődött. A külső származású magyarok eltávoztak és helyükre csehek és szlovákok jöttek. Ez a körülmény okozta a cseh-szlovákok erősen emelkedett arányszámát a cseh-szlovák számlálásokon. 1938-ban ez a réteg ismét visszacserélődött és a magyar számlálásokkal következetes eredmény adódott : 89% magyar, 10% szlovák. A város adatanyaga tehát semmiképpen sem igazolja V. dr.-t, ki Érsekújvárt szlovák városként szeretné feltüntetni. E terjedelmes adatanyaggal szemben azzal akar érvelni, hogy miután 1930-ban a cseh-szlovákok már majdnem — szerinte 1 9 Slovenské menšiny na rozhraní maďarsko-slovenskom. 28. o. 2 17 WBLIOTHÏCA HUŇGÄMČÁI J™«iS^oija-Samorí^
