Sziklay Ferenc: A világ ura

azt javasolták, hogy minden nagyobb épületet, színházat, mozit, termeket, templomokat hermetikus szigeteléssel kell ellátni, hogy a veszedelem perceiben legyen hová menekülni. Minden vallás papjai a szószékről mennyköveket dörögtek a terv ellen, mely templomokat szeretné elvenni a vigaszra szoruló emberiségtől s ha már be kell következnie az utolsó Ítéletnek, az Isten akarata ellen akarja szolgálatba állítani az Isten házát Két végtelenbe csapott az emberi élet. Formális vallási téboly szállta meg az egyik csoportot. Körmeneteket rendeztek minden vasárnap az Isten haragjának elhárítására. A másik csoport féktelen tobzódásba sodródott. Templom és korcsma közt oszlott meg az érdeklődés. A szerelem minden szemérmet elvetett, ha a tél szigora megengedte volna, az utcán folytatta volna mindenki azt, ami már feltűnést sem keltett vendéglőben, kávéházban. Csak az nem jutott senkinek az eszébe, hogy az egész vészhir humbug is lehet. Terjedt az őrület lavina módra, pedig szabad szemmel még senki csak nem is látta a vészes égi vándort, mert az óriási távolság miatt még csak egy hat és feled rendű csillag nagyságát érte el. Az őrült kavargásban ki tudott volna arról, hogy a Caduc ur elméletét alaposan ostromolni kezdték a szaklapokban. A német alaposság történeti adatokra hivatkozott, hogy az Ophiuchus csillagképben egyáltalán nem újság egy-egy „novának" a feltűnése. Hosszan magyarázták, hogy elhamarkodott dolog üstökösről beszélni, lehet, hogy csak azon jelenségek megismétlődéséről van szó, melyet már a nagy kinai tudós, Ma-Tuan-Lin leirt, amely Kr, u. 123-ban is megismétlődött, Hadrián császár korában, vagy amiről Brunevszky és Hind emlékezik meg a XVII. sz. elején s a XIX. sz. derekán. Tünő dolgok ezek, kár egyelőre nagy feneket keríteni alájuk. Ezek az okos cikkek persze nem kerültek a napi sajtóba, vagy ha igen, pár soros kivonatban s olyan beállításban, hogy inkább nevetségessé váltak. Az ellencikkek a reváns gondolatára vezették vissza a „német 42