Sziklay Ferenc: A világ ura

tökéletesebb hangalkotása, a „vox humana". Mintha egyenesen a mennyből jönne anyagtalanul, tökéletesen: „Freude, schöner Götterfunken Tochter aus Elysium Wir betreten Feuertrunken Himmlische, dein Heiligtum" ... Ugy érezte Éva, hogy felolvad a nagy emberszeretetben, melyet a Teremtő nyilatkoztatott ki két prófétája, a poéta és a muzsikus szellemi ölelkezése által. Szűztiszta lélekkel, kéjesen nyúlt el a heverőn s lehunyt szemmel adta át magát a mennyei élvezetnek. ... „Alle Menschen werden Brüder, Wo dein sanfter Flügel weilt" .., Szól a kar, tömören, mély, férfias erővel. £va sajnálja az apját, hogy el vonatkozva ettől az igaz emberitől elérhetetlen, üres világba száműzi magát. Pedig odafent is, anélkül, hogy akarná az égben járó ember, megszólal a mikrofon s amig Caduc ur idegzete reszketőn a messzi csodára les, fülébe hangzik halkan, mint a szférák zenéje a felséges emberorgona: „Seid umschlungen, Millionen! Diesen Kuss, der ganzen Welt! Brüder, überm Sternenzelt Muss ein lieber Vater wohnen!" Már nem is bánja a kisérő zenét... A vágyott kép alakul, ahogy sejtette, ahogy várja! Igen, igen! Ott, ott a kigyótartó Phorbas mellett... megjelenik a kigyó. Nem lehet tévedés! Határozott a változás! ... „Wollust ward dem Wurm gegeben Und der Cherub steht vor Gott"

... Szeretne felujjongani! Megszületett! Valami csodás melegség lopódzik a szivébe, hála és elismerés a Nagy Ismeretlen iránt, akit eddig büszke, tudós gőggel megô