Sziklay Ferenc: A világ ura

„négyhasábos" focimét, a hangulatos alcímeket s a „vasriportot", amit az esetből meg fog irni. Ketten maradtak a játékosok, de Nikkel szórakozottan játszott, hibát hibára követett el, úgyhogy Telkesnek ugyancsak alkalma nyílt a „vesézésre": — Hagyd már azt az üstököst, hiszen ezen a spiszszer alapon is elnyerem az ingedet, ha kész kilencvenesektől mégy el! Nem is birta soká Nikkel, leszámolt, más asztalhoz ült át s gondolkodva bámult a cigaretta füstje után, mintha onnan akarna tanácsot kérni, milyen diplomáciával fújjon retirádát, hogy veszélyben forgó ujságirói prezstizsét megmentse. Éva, mikor eljcészült az uti toalettjével s könnyesen elbúcsúzott az ápolónőtől, behivatta a némát s megkérte, hogy jelentse be a gazdájának a távozásukat. — Nincs kinek bejelentenem, — válaszolta az, izgatott ujjjátékkal, — mert Goldhand urat ma reggel letartóztatták. Tegnap este jött egy bizottság, maga a rendőrfőnök, egy pesti detektiv, rendőbiztosok és szakértők. Először itt folyt a kihallgatás^ majd átmentek a főraktárba. Persze, rajtam megint ugy átnéztek, igy tudtam meg, hogy mi történt. Csúnya história! Egy pár év kijár Goldhand úrnak biztosan. A palotát lepecsételték és Goldhand urat fegyveres eskort mellett elszállították a rendőrség autóján. — Hát mégis jövendőinek az álmok, nemcsak mesélnek? — gondolkodott el Éva. Majd fagyasztó nyugalommal telegrafálta a némának: — Annál kevésbbé maradhatunk itt vendégségben, ha a házigazda nincs itthon. — Hová akar menni? — kérdezte ijedten az öreg inas. — Egyelőre egy szállodába s ha papának sikerül kieszközölnie a követségen az útlevelünket, haza. 152