Sziklay Ferenc: A világ ura

— Ez a különbség, lássa, köztünk és a paradicsomi Ádám és Éva közt. Ök csak a bűnbeesés után emésztették meg a tudás almáját, mi előtte. Az életet csak egyszer lehetett elkezdeni, azóta csak folytatni lehet, soha többé újrakezdeni! Mi nem szeretünk egyszerűen, ösztönösen, az örök törvényt követve, öntudatlanul, mint az állatok, de raffináltan, számítva, gondolkodva. Ember módra! Türelmetlenül nézte meg az óráját Goldhand. Esteledett. •— Nem sokáig leszünk már entre nous! Nincs időm! Ha okos szóval nem lehet meggyőzni magát, Evelin, — én tudok a tettek embere is lenni! — Mit akar? — ijedt meg Éva. — Birtokba akarom venni Evelin, férfi jogomnál fogva! — Kiáltott és brutálisan neki rontott a leánynak. A szenvedély megsokszorozta erejét s egy gyakorlott nőhóditó fogásával igyekezett célját elérni. A leány kétségbeesett sikoltással védekezett. iMart, karmolt, öklözte az arcát a támadónak: —• Papa, papa, segits! De az apja lefogta a két kezét. — Gyalázat! Nem vagy az apám! Cinkos! — ordítozta Éva, — az apja befogta a száját, ugy hurccolták ketten... Székek dőltek föl nagy robajjal. Némán, kétségbeesetten folyt a küzdelem sokáig. Éva érezte, hogy fogy az ereje Szédül... Ájulás környezi... Akkor vége! — Herstellt! — riadt a dulakodás kakofoniájába egy éles emberi hang. Mag-Matyó István állt a megtárult ajtóban. A nem várt kiáltásra szétrebbent a két ember, Éva végső erőfeszitéssel felugrott a díványról, a szobájába szaladt s magára kulcsolta az ajtót. A kulcslyukon át leste, mi történik. Mag-Matyó István az ajtótól lapulva a falhoz lépett, hogy háta ne legyen fedezetlen s némán nézett farkasszemet a másik két emberrel. Piszkos volt, csupa 128