Sziklay Ferenc: A világ ura

XII. KÉT EMBER, EGY ASSZONY Estére ugy látszik felszívódott Goldhandban az áhítat, mert különös dolgokat müveit. Mialatt Éva a vacsora körül foglalatoskodott a konyhában, — István nem törődve az ünneppel, megint csak a titokzatos útját járta, mindjárt délután eltűnt, — izgatott beszélgetést kezdett Caduc úrral. Mikor a lány be-benyitott a szobába, hirtelen elhallgatott a két ember s csak akkor kezdődött megint a diskurzusuk, mikor betette maga mögött az ajtót. Amig bent volt, egykedvűen szívták a szivart, cigarettát, mintha semmi gondjuk nem volna. Hiába Ieste az ajtó mögött, nem tudta kivenni a szavuk értelmét, olyan fojtottan titkolóztak. Érezte Éva, hogy ő körüle folyik a beszéd s a végletekig izgatta, hogy mit főzhet a két ember ellene, a háta mögött. Föltette magában, hogy végére jár a dolognak. Négy szem közé akarta kapni Goldhandot. —• Goldhand ur, —• szólt be az ajtón — legyen szives, adjon gyufát, hogy meggyújtsam a tüzet. Goldhand szolgálatkészen ugrott föl s nagy udvariasan maga guggolt a tűzhely elé. Sehogy sem boldogult a tűzrakással, a papi r nagy lobbal kiégett a fa alól, de nem fogta meg. Szidni kezdte a „parasztot". —• Hol csavarog ilyenkor az az ember? Látja, Evelin, milyen haszontalan ember az, itt hagy minket kínlódni evvel a tüzzeí! — Csak maga. ne bántsa azt az embert. Tett eddig valamit is, aminek nem lett volna értelme? Hagyja csak 124