Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

re fogják vonni az írástudókat kontinens és nemzetek szerint... A magyar írók e kérdezésben kitűnő feleletet adnak majd. Míg mások romboltak, és szították a szenvedélyeket, addig a magyar író nemzete és Európa elválaszthatatlan gondolataihoz híven legtisztább mentőszolgálatát végezte ... A magyar író tartotta az európai együvé tartozás szent lobogóját. A magyar humánum ösztönös magatartása egy pillanatra sem csorbult meg, míg köröskörül megcsorbultak az írói mértéktartások. Mi Franciaországot legnagyobb megpróbáltatásakor úgy öleljük magunkhoz, mint ha az előző háború végén és húsz éven át nekünk juttatta volna a napfényt. Holott tudnivaló, menynyire másképp volt... A háború még nem szűnt meg. De a magyar emberi és írói magatartás szüntelen világítani fog." {Magyar Hírlap 1944. III. 4.) Ma véka alá van rejtve, és a vádlottak padján pislog: anakronizmus, zavaró momentum, gátló tehertétel, csakúgy, mint annak idején a német dinamizmus erősíkján. A fasizmus ezeken a tájakon a konjunktúra napos oldalát jelentette, mi sem lett volna könnyebb, mint azonosulni vele. A csábító hangok nem is hiányoztak, hisz „vad törtető, magával ragadó és győzedelmes irányzat kerítette hatalmába az embereket", és voltak, akik a farkasokkal való együtt üvöltés módszerét ajánlották, mert „ha megértjük az új idők harsogó dalait... akkor egyszersmind megjavíthatjuk helyzetünket és sorsunkat is" (Mezei Gábor, Új Hírek 1938 karácsony). De a vox humana gyorsan eszmélt és azonnal reagált: „virulens nacionalizmusokkal" szemben virulens emberséget hozott, mely nagyobb és tökéletesebb forradalomra konzerválja az embert, töretlen emberségét, az egyetlen erőt, mely hatálytalanítani tudja Hitler új rendjét. Csendes, de szívós non possumus szállt itt harcba a Leviaténnal, Peéry Rezső 1940-ben megjelent kis könyve 37