Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

re fogják vonni az írástudókat kontinens és nemzetek szerint... A magyar írók e kérdezésben kitűnő feleletet adnak majd. Míg mások romboltak, és szították a szenve­délyeket, addig a magyar író nemzete és Európa elvá­laszthatatlan gondolataihoz híven legtisztább mentőszol­gálatát végezte ... A magyar író tartotta az európai együvé tartozás szent lobogóját. A magyar humánum ösztönös magatartása egy pillanatra sem csorbult meg, míg körös­körül megcsorbultak az írói mértéktartások. Mi Franciaor­szágot legnagyobb megpróbáltatásakor úgy öleljük ma­gunkhoz, mint ha az előző háború végén és húsz éven át nekünk juttatta volna a napfényt. Holott tudnivaló, meny­nyire másképp volt... A háború még nem szűnt meg. De a magyar emberi és írói magatartás szüntelen világítani fog." {Magyar Hírlap 1944. III. 4.) Ma véka alá van rejtve, és a vádlottak padján pislog: anakronizmus, zavaró momentum, gátló tehertétel, csakúgy, mint annak idején a német dinamizmus erősíkján. A fasizmus ezeken a tájakon a konjunktúra napos oldalát jelentette, mi sem lett volna könnyebb, mint azonosulni vele. A csábító hangok nem is hiányoztak, hisz „vad törtető, magával ragadó és győzedelmes irányzat kerítette hatalmába az embereket", és voltak, akik a farkasokkal való együtt üvöltés módszerét ajánlották, mert „ha megértjük az új idők harsogó dalait... akkor egyszersmind megjavíthatjuk hely­zetünket és sorsunkat is" (Mezei Gábor, Új Hírek 1938 karácsony). De a vox humana gyorsan eszmélt és azonnal reagált: „virulens nacionalizmusokkal" szemben virulens emberséget hozott, mely nagyobb és tökéletesebb forrada­lomra konzerválja az embert, töretlen emberségét, az egyet­len erőt, mely hatálytalanítani tudja Hitler új rendjét. Csendes, de szívós non possumus szállt itt harcba a Leviaténnal, Peéry Rezső 1940-ben megjelent kis könyve 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom