Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

- Perem-magyarok az idő sodrában - rögzíti a leghívebben a helyzetet: „Akik itt maradtunk, igyekszünk figyelői, tanúi lenni mindannak, ami körülöttünk történik ... keresve a tanulságot, a moralitét, amelyben hinni végül is kénytelen minden többé-kevésbé értelmes lény... a csendes és méltó megmaradás lett ismét feladatunkká... Nem mennyiség vagyunk, de minőség, nem vér, hanem lélek, nem hódító szándék, hanem a maradandóság hallgatag éber tudata." Minden egyes szó, egyszerű közvetlenségében és hatásában - forradalmi értelmű. Pedig halk húrok rezdülnek csupán. De az emberhez méltó felelet a fasizmus sebezhetetlennek vélt dinamizmusával szemben pörölycsapásként hat. Nyílt szembehelyezkedés ez a hitlerizmus hatalmi totalitásával: „Nem az erősek, de a gyöngék és hősi magányosok a mi rokonaink." Micsoda irreális szolidaritás és mégis veszélyes, mert „időn kívül és eseményeken kívül az európai folytonosság törvényeit betűzzük". Az európai törvény: a szabadság. És ez a törvény kiveti magából a terrort, a diktatúrát, az egypártrendszert, a fasizmusnak ezt a létalapját. Mussolini megbukik, és a Magyar Hírlapban megjelenik Szalatnai Rezső egész Szlovákiát felkavaró nagy cikke: A nemzet nem azonos (1943. VIII. 1.) „A háború még nem ért véget, de véget ért egy rendszer, mely a háborúval szorosan összefüggött... Nemzet, a nemzet lázadt fel a párt ellen. Kiderült, a nemzet nem azonos a párttal. A nemzet otthagyta az elvek és nézetek egyfajta formáit, igéit és mozdulatait, mint a ruhadarabot szokás, használat után." 38