Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

volt! Ha ezt a keresztény humanizmust dobjuk a serpenyőbe, akkor a volt Esterházy-bűnök és a kiérlelt antihitlerizmus között helyrebillen az igazság egyensúlya: bűn és erény holtponton áll. Ezt az állapotot, ezt az összegezést, ezt a változást, ezt az eredményt negligálni bűn. A Magyar Párt, melyet a német és szlovák fasiszta pártok avattak ellenlábassá: üldözőt párt volt mindvégig. Párt, „mely nem fejthet ki politikai működést", mint ezt Esterházy a parlamentben (1940. V. 15.) kijelentette - lehet-e kollaboráns párt? Mióta szaggatnak le kollaboráns pártok tagjainak kabátjáról pártjelvényeket kivezényelt FS-isták, Hlinka-gárdisták, és Gestapók mért pofozzák a Magyar Párt tagjait? Illaván az antifasisztákon kívül mért voltak csak magyar pártiak internálva? A szlovenszkói magyar-német-szlovák viszonyra perdöntő jelentőségű kiindulópont Tiso privigyei beszéde: „A magyarok, akik szintén élnek Szlovákiában ... irigylik a németektől, hogy annyi jogot adtunk nekik. Ezt válaszoltam nekik: jöjjetek velünk, ahogy a mi németjeink jönnek, és akkor ugyanazon jogokat fogjátok kapni." (Új Hírek 1938. XII. 4.) A csábítás ténye kétségtelen. Ara és jutalma: a fasizmus. De a nemzetiszocializmus a magyarság felé címet téveszt, csábításai nem hatnak többé. A Magyar Párt és a fasizmus közé a szlovenszkói magyarság húsz év alatt ellenerővé kifejtett emberi magatartása vert éket. A nácizmus konjunktúrája magyarokat nem téveszthet meg többé. Esterházy kategorikusan szögezi le: „Hogy mi nem alakultunk át nemzetiszocialista párttá, annak megvan a maga oka. Ez német produktum, amit mi nem ismerünk el... A józan ész, az önfegyelem és az 21