Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)
nak magjaiban benne van a szlovenszkói vox humana vetése (ifjúsági mozgalmak, a Sarló hatása, szociográfia stb.). Európai kultúrtudatunk, szociális emberségünk az egész Magyarországra kiható értelmet nyert. Nem éltünk hiába! Világháborúból jöttünk, és világháborúba torkolltunk. Mi, az öregebb nemzedék, a lövészárkok poklaiból a testvérembert hoztuk magunkkal: életünk célt és értelmet csak így kaphatott. Antimilitarizmus, antiimperializmus, aktív pacifizmus, szocializmus lett embertörekvésünk iránya. A fiatalabb nemzedék a Duna-táji népek praktikus szolidaritásává színezte a mi általánosításainkat. De mindez csak egy nagyobb távlatba állítva nyerhetett értelmet. És mi, akik hazát vesztettünk, egy új patriotizmus megszállottai lettünk: Hazánk: Európa, mondottuk, és a nincstelenek egyszerre gazdagok lettek: az európai kultúrtudat vallói és védői, humanizmus állhatatos militánsai. Ez atmoszférában árvaságot szüntető egyformasággá színesedhettünk: emberré. Emberré, aki nem magyar, nem cseh, német vagy francia, de: európai. Ez volt a közösség, amibe tisztító fürdőként bele kellett magunkat vetni, mert önmagunkra, megmásult feladatainkra csak egy nagyobb közösségben lelhettünk. Az igényminimumból egyszerre igénymaximumba kellett átcsapni, Európa: a humanizmus életlehetősége, de ugyanakkor kötelességmaximuma is. E felismerés csodálatos pontossággal esett egybe Csehszlovákia Masaryk által szövegezett erkölcstörvényével: „Köztársaságunk kérdése világkérdés. Európa és az emberiség a háború és békekötés által arra a fokra jutott, amely a nemzeti sovinizmust elintézte ... A mai művelt Európa kulturális szintéziséről van szó ... Ezt épp a kevert államokban kezdhetjük meg: a művelt nemzetek kisebbségeinek ebben fontos és tiszteletre méltó feladatuk van." Ha van kisebbség, mely ezt az európai célkitűzést nyug11