Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

tázza, akkor Európa nem találhat történelmileg igazoltabb népcsoportot, mint a szlovenszkói magyar kisebbséget: az emberiség igénymaximumának, a szolidaritástudatnak ez elárvult és elárult megszállottját. Összegezésképp Jócsik Lajosnak már Budapesten megjelent könyvéből - Iskola a magyarságra - idézek: „Egy magasabb európai magatartás kialakítása lebegett szemünk előtt, mely minden középeurópai kis nép számára megnyugvást ad ... Úgy képzeltük, hogy van, létezik egy magasabb életforma, mely európai, szociális, gazdasági és esztétikai értéktöbbletet jelenthet mind a kisebbségi magyarság, mind a többségi nemzet számára. Csak oly megoldások bírtak számunkra jelentőséggel, melyek értéke általános volt, és vonzást gyakoroltak mindenkire... Eszelősei lettünk emelkedett elképzeléseinknek. Birtokon kívül éltünk, és más népek gondjait is nyakunkba vettük. Kisebbségi magyarok voltunk, és saját sorsunkon túl izgatott azok sorsa is, akik a kisebbségi helyzetet ránk kényszerítették. Van még egy példa erre a történelemben?" A vox humana tájainkon nem szürkülhetett frázissá: az európai tudatot eltiprással fenyegető német barbarizmus eszmélésünk csíráját adekvát magatartássá terebélyesítette. Az ellenség közös volt: a manifesztálások magyarul, csehül, szlovákul egy nyelvet beszéltek: antifasizmust. De a harc elveszett - mielőtt megkezdődött volna. A világpolitika oly konstellációkat teremtett, melyek szétszakították az antifasiszta egységet. Mindenki magára volt utalva: becsületére. Egymásról nem tudva, egymástól elszakítva kellett kiállni a próbát mindenkinek, nemzeteknek, népcsoportoknak, egyéneknek külön-külön. A tét: az emberséges magatartás volt a fasizmusnak az egyetlen lényeges ellenereje. 12