Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Passuth László: Az örök Sáros

s talán tájszólásnak számít mindmáig a sárosi beszédnek nyújtott hangzókban bővelkedő zamata. Az urak általában tudnak szlovákul. Ezt beszélték a jobbágynéppel, maguk közt csak akkor, ha borközepén túl, férfitársaságban, megkívánták a köznép érdesebb, vastagmarkolású, durvább kötésű szavát. A németet vették be legkésőbben, ezt is inkább a Szepességből érkezett nemes kisasszonyok hozták, akik a XIX. sz. elején gótikus szarkalábakkal árnyalták tele érzelmes naplóikat. De marad még romantikus híve a nemesi latin régi világának. Berzeviczy Gergely a XIX. sz. fordulója körül latinul írja meg a De commercio et iridiLstria Hungáriáé c. művét, s szüntelen propagálja, hogy az elfajzott nemzeti nyelvek helyére restaurálják a nyolcszázados hagyományú, mindenki által bevett latint. A nemesi élet kerete — melyet nagyjából ma is még meglelhet kopott udvarházakban a vándor — a XVIII. sz. végén nagyjából kialakul. Sárosszerte épülnek az ötszobás „kastélyok", bennük finom, hajlított bútorokkal, ősök képével, hatalmas függő olaj lámpákkal, színes téglákból kirakott címeres kandallókkal. Ezekben az udvarházakban talál otthonra a sárosi lélek a maga szinte kifürkészhetetlen belső ellentmondásaival, sokrétűségével, sajátos külsőségeivel. A XIX. sz. elején Sáros még alig különbözik a többi északi, törökdúlástól megkímélt vármegyétől, de a század közepétől kezdve a sokáig láthatatlan határvonal egyre észrevehetőbbé válik. A szabadságharc számára Sáros hősöket, magyar és szlovák honvédeket juttatott, itt zajlott le a branyiszkói csata előtt a híres eperjesi bál. De Világos után éppúgy — mint egykor Majtény után — érvényesült a történelmi erők közjátékát bölcsen kiegyensúlyozó tapasztalat, mely lehetővé tette, hogy Sáros az abszolutizmust könnyebben viselje el, mint szilajabb, rebellisebb megyetestvérei. A nehéz megpróbáltatások esztendőit sikerült ép társadalmi, sőt részben gazdasági szervezettel is átlábalni, s az alkotmány után jóformán töretlenül támadt fel a régi nemesi vármegye, melynek még élő szeniorjai alighanem úgy tekinthették a közteherviselést, mint kicsit esztelen, de múló divatot. A XIX. sz. elején a lelkes honleányok még az „Erényes Utazó"-hoz címzett szabadkőműves páholyban hódolnak a divatos aufklárista ideák előtt, de a század közepére finom, ezüsthajű nagyasszonyokká szelídülnek, akik mécset gyújtanak püspök nagybácsik képe alatt s szétosztják unokáik között a régi, címeres ezüstöt. A vaspálya alig rontja meg a régi, sárosi romantikát, mely mindmáig oly csodálatosan epikus bőséggel tekint le ránk Szinyei Merse Pál vásznairól. A századvégi Sáros különös folt volt, melynek illuzionizmusa alig jelenthetett mást a 69