Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szalatnai Rezső: Utazás a Szepességen

kárpáti vidéke, ahol állandóan fúj a szél. Terméketlen és szegényes, sziklás földű vidék csupán a Magura, északon, ahol a lengyel szél sivít a krumpliföldek felett, de a táj zordonan pompás itt is, és nyáron meleg, enyhe színek villóznak rajta. A folyók völgyében minden megterem. A hűvös éghajlat révén a kender és len, de még a kajszibarack is, amelyikre a kert végén viharfigyelő fenyőfa vigyáz. A városok sora az alma és körte határa, észak felé aztán már ilyen gyümölcs nem is terem. De Lőcsén szeptember elején a hegyoldalban termett szőlőt is láthatod. A magaslati nap érleli a sajátos, ízes szepesi gyümölcsöt, és gyógyítja az embert ezen a száraz, tiszta levegőn. Mocsár, párolgás, hosszú köd nem szerepel a szepesi hetek műsorán. Általában hiányzik itt a forró éghajlat, és bírhatatlan zordság szélsősége. A szepesi levegő erős és határozott, tudja, mikor illik erősen fújni, s mikor kell kikerülni érdemtelen vitorlákat. Erről egyébként hiteles régi nóták szólnak itt a három szepesi nemzet nyelvén, igen meggyőzően. A szepesi levegőről például Krúdy Gyula oldalakon át tudott írni nagyon megható semmiségeket. Sok szélkakas látható a szepesi tornyokon, csikorognak is a szél kavargásában, de az emberek alig igazodnak szerintúk. Sőt, vannak, akik pontosan szembe fordulnak vele. Ez is szepesi more patrio felfogás, tanulni is lehet belőle. A légköri változásokkal szemben tanúsított karakter ellenére azonban nincs a szepesiekben semmi hepciáskodás, vakmerőség vagy hazárdjellem. Óvatosak, takarékosak, rendes emberek mind. Minden faluban és városkában van egy réteg, mely a polgári erények megtartója, s illik rá felnézni. Ezek a hollandusok rendkívül elővigyázatosan élnek, halomra gyűjtik a pénzt, a földet, a házakat. Katonát, papot, tisztviselőt és tudóst szívesen és bőségesen adott a Szepesség a régi országnak, és asszonyokat természetesen, szép leányokat, okos, gyeplőtartó családvezetőket, mint ismeretes, az egész magyar nyelvterületen. így vándoroltak el, sajnos, dicséretre nem méltó előrelátással, szülőföldjükről a szepesiek Pestre és másfelé is. Olyannyira elvándoroltak, hogy nem igaztalan az a pesti mondás: mindenki szepesi és a Szepességről indult. A szepesi ember városi és városközi lény, nincs benne falusiasság. Vannak, akik azt mondják, a kisvárosban található meg az igazi városiasság. A nagyváros már túl van az urbanitáson, a lelkiségen, a hagyományokon. A szepesi városkákban százados urbanitás csipkebokor-tüze lobog. Magyarország minden történeti fordulata végighullámzott a Szepességen. De a szepesi polgár két ostrom közt szorgalmasan dolgozott, pénzt keresett s épített. A falakon kívül a nemzet 43