Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szalatnai Rezső: Utazás a Szepességen

elintézte a nagy veszedelmeket, tatárt, törököt, németet, reformációt és ellenreformációt, szabadságharcokat, kolerát, árvizet és mindenféle csapásokat. A városka így megvédte magát. Ha kellett, elszigetelődött a viharban. Ha kellett, hajbókolt, mint a nádszál, csak arra ügyelt, hogy szét ne törjék, s hitét, ha szívébe zárva is, de megőrizze vígabb esztendőkre. S meg is maradt, amikor körös-körül mindent széttörtek. Ezek a városok voltak sokszor az ország történelmi folyamatosságának bizonyítékai. Makacsok és konzervatívok voltak mindig a szepesiek. A reformációt is csak hosszú harcok és töprengések után fogadták el, nem mint az erdélyi szászok, tústént. De ki is tartottak aztán amellett, amit befogadtak. Józan és racionalista gondolkozásuk közel hozta őket a kálvinizmushoz, akár a debrecenieket. A szepesi protestáns ember típusa közelebb állott a kálvinista magyarhoz, mint fajtestvéréhez. Nem különültek el, mint az erdélyiek a magyaroktól, hanem egy szívvellélekkel vették ki részüket a vallásért és függetlenségért folyó összes harcokban. És ha kellett, életüket úgy áldozták fel Thökölyért, Rákócziért, mint a késmárki mártírok vagy a szepesi kuruc hősök egész sora. Amikor megindul a történelmi kutatás, a szepesi az, aki megteremti a Deutsch-Ungar kifejezést, s ez a fogalom fedi a lelkületüket. Német anyanyelvüket megtartották, de patrióta magatartásukban nem ismertek kétéltűséget. Hain Gáspár, a híres lőcsei krónika írója, aki 1632ben Kassán született, s akit a lőcsei bírói székből a katolikus magyar királyi biztos, Holló Zsigmond létetett le, hogy helyét s a tanácsbeli helyeket mind magyaroknak és katolikusoknak adja át, Hain Gáspár nem érzett másként, mint kortársa, Bónis Ferenc, a zempléni nemesek vezére a Wesselényi-féle összeesküvésben. Bónis Pozsonyban, kivégzése előtt, 1671 tavaszán írta siralmas énekét a „feketegyásszal beborult Magyar Népről", Hain ugyanakkor, ugyanazzal a magatartással Lőcsén kesereg egy jobb korért: „Erbarme dich, O Jesu, doch, nimm von dem armen Land das Joch, und mach es ehstens los und frei von der Vervolger Tyrannei." Egyik sem írt a nyilvánosság számára, a vallomás őszinte és hasonlíthatatlan patrióta hang. ilyenek voltak a régi cipszerek. A Habsburgok közül talán csak a felvilágosodott II. Józsefet becsülték, egyébként patriotizmusukhoz nem tapadt semmiféle dinasztikus rajongás, s nem jutott eszébe senki vezetőnek sem közülük, hogy a magyar nemzet és az uralkodócsalád viszályában a bécsi oldalra állva szembeszálljanak az ország vezető nemzetével. Magyarnak lenni a szepesiek számára: haladást, reformvágyat, szabadságszeretetet jelentett, Bécs ennek ellenkezőjét. Mikor 1848-ban kitört a szabadságharc, a szepesiek a szepesi Görgei Artúrral tartottak. Mikor a Bach-korszak 44