Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok
Krúdy Gyula: A tékozló fiú
Krúdy Gyula A tékozló Jiú S apkás felvidéki házak és vadászkabátos, csizmás, cilinderes gavallérok: a gyermekévek játékosdobozából való emeletes házak és gömbölyű kővel kirakott utcák, amelyeken hallgatni kénytelen az utazó; diákkori, rövid ruhás, pirospamut-kabátos kisasszonyok bátor tekintete a korzón és nagybolond vadászebek nyújtózkodása: félig tótul, félig magyarul beszélő felvidéki urak sárga kabátokban, a járásbíróságtól és az adótól, Thököly kastélya a város végén, amelyen a vár falát olyan táblák szegélyezik, mint a zsidótemető sírkövei: egy szepességi város, ahol szemrehányólag fogad a gyors és piros és sárga patak, amiért végleg elhagytam az ifjúságot, melynek színeit és hangjait soha többé nem érezhetem; elhagytam a hegyeket, amelyek e késői őszi napon csendesen emelgetik ködből való alsószoknyájukat, mint óriás lányok; elhagytam a szépszavú harangokat, amelyek karácsonyi misék bundás, forraltborillatú hangulatát mondják most is, és elhagytam iskolatársaimat, akik azóta kopasz polgármesterek, Mikszáth-figurák és az ősapáikhoz idomult, szakállas koponyájú szenátorok lettek, ismét németúl beszélnek, és oly bölcsek, hogy egy országot elkormányoznának. De akkor még más világ volt itt, ábrándos nők és álmodozó ifjak, megelégedett, csendesen kocogó polgárok és házuk öles, északi szelet gúnyoló falaiban bízó családok húzódtak meg a városban, akiktől egy kartávolságnyira volt a kedves múlt, a takácsok széke úgy kattogott, mint akár Mária Terézia korában, a harangok és a férfiak nem mentek még háborúba, pipafústös, söröző, kolbászos, aprópénzes jólét volt itt, amikor nem hentergett a pénz az utcán, de mindenkinek volt szalonnája, jóravaló téli gúnyája, az adókat pontosan fizették, és hetenkint egyszer-kétszer fel lehetett önteni, ha az embert otthon felbosszantották. A Méze-kertnek már a serszaga is elpárolgott, híres kis kocsmák a földbe bújtak, a hentesek, mészárosok és ruhakereskedők kirakatában portéka helyett muskátlicserép illatozik, két női kalapot láttam egy ablakban, amely oly szegény két kalap volt, mint a háború; sok boltot bezártak, mintha a tulajdonos, a serény, vadmacskakarmantyús, virágsipkás, topogó boltos meghalt volna, csak Freyernél 36
