Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Cs. Szabó László: Kárpát kebelében

külsőleg nem pusztul, csak kővé vált. A régi városoknak kicsinyes, konok hivatástudatuk volt, minden talpalatnyi helyükért meg kellett szolgálni. Ez a körültekintő, önérzetes serdülés rejtélyes balzsamozót gyűjtött a testükbe, amely a mostohább századokban lassan kiömölve, tetemüket bevonta a nemtelen halál elől. Elmúlásukban is szilárdabbak, keményebbek, mint a kocsonyás testű világvárosok. A közeli Bártfafürdő, akárcsak Homburg, Vichy vagy Bath, valamikor az ország első fürdője volt, s mint azoknak, néki is volt egy felejthetetlen irodalmi pillanata. A szórakozott, podagrás Dessewffy József gróf Bártfáról írta leveleit Döbrenteinek, Erdélybe. Éppen dühöng az infláció, emlegeti is eleget a sebes pénzromlást! Hadd beszéljek egy kicsit erről az édes könyvről, hiszen ma sok tudománnyal írunk, de kiben van még ennyi megvesztegető okosság? Az okosság kelleme a tizennyolcadik század kiváltsága, s Dessewffy az utolsó kiváltságosok közé tartozik. Úgy látszik, ő is érzi, mert vissza-visszasóhajtja a nagy forradalom előtti nyájasabb, bizalmasabb időt, s előre fél a világnézeteken marakodó tizenkilencedik századtól. Tudjuk, nem ok nélkül. Egyik pillanatban a savanyúvizet elemzi, aztán ravasz tanácsokat oszt a fürdőzőknek, sikamlós latin verset ír a kútra, a napi kúra után francia verseket fordít s egy lengyel gróffal a fáraóról vitázik. Nemhiába Montesquieu kortársai: a léha tárgyról észrevétlenül állambölcseleti elmélkedésbe siklanak át. A fürdőző gondtalanul poharazik, de fél szeme a reményvesztett lengyeleken, akik szeme láttára omlanak össze. Az urak a felosztás után is visszajárnak fürdőzni, ám a régi kártyások most zárkózottak, emberkerülők; a múló nemzeti rosszullét lassan lesüllyed a nemesebb szervekbe: az összeomlás politikai dühvel kezdődik s meghasonlássá fajul. Aztán a fürdőző elfordul tőlük, föltűnnek a pongyolás poharazók, a whistezők, sakkozók, s a divatos ruhák, amikben egykettőre fólfáznak a nők. Kedves könyv, bájos ember, túl mozgékony ahhoz, hogy megszerezze a holtak szörnyű tekintélyét. Egy kicsit mindörökre eleven ember, látásból ismert szomszédunk, aki ősszel biztosan visszatér ismeretlen nyaralóhelyéről. Hadd töprengjen most is a kútnál, hogy vajon a lutheránusok vagy a pápisták isznak-e több savanyúvizet, mi pedig menjünk át Sároson. „Amor vincit omnia", hencegett Sárosban a kedvenc latin jelmondat. A megyét a Gavallérokból, Pulszkyból s Szinyei képeiről ismertem. Mikszáthtól tudtam meg, hogy a magyar gascogne-iak a szép fogatnál csak a nagymondást szeretik jobban, Pulszky figyelmeztetett művelt bolondjaira, Szinyei varázsolta Sárosba a legszebb domboldalakat. Szép is ez a vidék, a völgyben jegenyék vonulnak, a villogó zabföldekbe sötét 94