Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

mindent látó, több népből jövő, a hatásokat egyformán megértő szlovenszkói városi polgár keveset ért félre, s érzi, hogy csak egy igazsága van az életnek: a kiegyensúlyozott béke és a jó nyugalom. Szlovenszkó városai között kevés a hősi Szigetvár, a hős Eger s annyi más büszke, harcos városhérosz. Ahol három-négy nemzetiség találkozott, nehéz elképzelni a

z egyöntetű harci kedvet valami egyvonalúság irányában. Szlovenszkó városai, főleg nyugaton, csak élni akartak, igyekeztek megbékülni mindenkivel, kereskedni, gazdagodni, ápolni a maguk városi autark életét, kertészkedni szépségeik között, farigcsálni, festegetni, zenélni otthonaikban és templomaikban. E városok marcipánpolgárai puhák és epikureisták, kevés köztük a lángoló szellem, nincs missziós tudatuk, de jó, szolid, dolgos lények. így alakul ki a szlovenszkói urbanitás képe, ezek jellemző tulajdonságai — s amikor a szlovenszkói kiállítást végignéztem, kétszeresen igazoltnak láttam régi elképzelésemet a szelíd, harcot kerülő, az alkalmazkodó, a józan, a csendesen vidám s a régi céhek világnézetéből kinőtt szlovenszkói városok polgárairól. Később egyszer a „szlovák nyíl" vörös vonatán lerohantam Szlovenszkóra. Dolgom akadt, tíz nap alatt hét várost jártam be. Az elmült évek változásait figyeltem, Vitus mester utódait új köntösben. Nincs szociográfus szemem, s nem látok éppen statisztikai adatokat a levegőben úszni, ha városba vagy faluba lépek, de a régi és a

z új emlékek csoportosításánál feljegyeztem néhány adatot. Medias res kezdve legelőször arról kell szólni, hogy ma nincs egységes szlovenszkói várostípus. Talán volt, talán lesz, ma nincs. A földrajzi terület fejlődése az elmúlt századokban annyira sokrétű volt, hogy a városok más-más szokásokat vettek fel és egymást nemigen ismerték. Hiányzott közös tudatuk. A háború előtt a pozsonyi embernek fogalma sem volt a kassairól, a trenc.séni polgárnak Huszt népéről. Néha találkoztak Pesten, s ekkor igyekeztek pestiesek lenni, de városaikat sohasem keresték fel, vasúti összeköttetés sem létezett közöttük a főváros érintése nélkül. A közös vonást legfeljebb egy bizonyos „pestiesség" jelentette bennük, a közös beszédtéma, a pesti zűr. A hely, ahonnét származtak, vasútállomásnak számított, ahol átszállni kell és rövid ideig tartózkodni a születés és a Pestre való beérkezés között. így volt az urbanitást jelentő középosztálynál; a köznép és a kispolgárság személytelenül élt lent a mélyben, éppúgy, mint a város szempontjából exkluzíván élt fent a gőgös magasokban a dzsentri, ha megmaradt kúriája, esetleg birtoka és sárga fogata, amivel nagy lódobogás és kerékzörgés közben szép 7