Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Borsody István: Eperjes-időszerű városkép

a budapesti egyetemi professzoroké. Végtére Eperjes is egyetemi város volt: jogakadémiáján, teológiáján ezer meg ezer diák fordult meg NagyMagyarország területéről, őket is megejtette a város szépsége, kedvessége, és egy életen keresztül hívek maradtak Eperjeshez s terjesztették a város jó hírnevét és megbecsülését. Iskolaváros volt Eperjes, négyszáz éves kollégiuma fogalom volt mindenki előtt, és a Széchenyi Kör, Rákóczi Kör működése elismerést szerzett azoknak, akik fáradhatatlan buzgalommal ápolták az európai magyar kultúrát Sáros központjában. Európai értelemben vett városi élet virágzott ebben a bájos felvidéki városban a sárosi dombok lágy vonalú keretében, s lakói a szép tájak szeretetében, a dolgos polgári lét kiegyensúlyozottságában éltek családjuknak és nemzetüknek a magyar békeévek legnyugodtabb korszakában. S mint annyi más magyar város, a világháború után Eperjes is belezuhant a váratlan fordulat tragédiájába. Magyarországon kívüli magyar város lett Eperjesből. Magyar sorsa pedig még keservesebb lett, mint a délibb fekvésű városoké, mert szlovák környezete elütötte az összefüggő magyar nyelvterület maradék jogaitól is. Az új hatalom nemzetiségi százalékhoz kötötte a magyar kultúra ápolását és a magyar nyelv használatát: Eperjes ezt a százalékot a hivatalos statisztika szerint nem tudta kimutatni. A magyar élet leszorult a déli magyar peremvidékekre. Eperjes és vele együtt sok város és városka, ahol csak szórványok tartották a magyarságot, kiesett a fővonalból. Fájdalmas változás volt ez, és Eperjes magyarsága nem nyugodhatott bele. Hősi erőlködéssel igyekezett az ellenséges ár ellen úszni, saját erejéből szervezkedett, és olyan eredményeket ért el, hogy kiváltotta a szerencsésebb sorsú magyar városok csodálatát is. Az eperjesi műkedvelők sikert sikerre halmoztak, ügyes rendezők fényes estély eket varázsoltak a némaságra és sötétségre ítélt sárosi magyarság életébe. De a lehetőségek egyre fogytak, a magyar siker Eperjesen szálka volt azok szemében, akik az állam támogatásával hátuk mögött negyedannyit sem tudtak elérni. Tervszerűen némították el Eperjesen a magyar hangot, és a magyar szó később már nemcsak a hivatásos színészek, de a műkedvelők ajkáról sem hangozhatott. Az eperjesi magyar színházi kultúra teljes kiirtásával az egyik legnépszerűbb és leghatásosabb fegyver hullott ki a magyar szellemért és műveltségért küzdők kezéből. A magyar élet egyre szűkebb keretek közé szorult, a katakomba fojtottsága kezdett ránehezedni azokra, akik mégis akartak és ellenálltak. A külső keretek szerények lettek, egy-egy téli kultúrest az eperjesi magyar család egyre 74