Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Borsody István: Eperjes-időszerű városkép

Borsody István Eperjes — időszerű városkép ha most összeállítanék a magyar városok névsorát, gondolatban több ízben átlépnék Magyarország határát. Nem azért, hogy bosszantsuk a szomszédokat, akik nem szeretik, ha a magyarok keresnek valamit a határon túl. A magyar városok nem alkalmazkodtak mindenütt a néprajzi elvhez, mint ahogy a magyar történelem sodra nem húzódott meg a tiszta magyarlakta területek szűkebb medrében, hanem hatalmas erejével áthömpölygött a Kárpátok medencéjén, hogy magával vigyen mindenkit, aki ebben a hazában az évszázadok során otthonra talált. Olyan városok állnak a mai magyar határokon túl, amelyeket magyaroknak érez mindenki, ha nem is tartoznak a mai Magyarország területéhez. Ilyen város Eperjes is, a sárosi dombok és ősi várhegyek közt, a régi Sáros vármegye székhelye. Nem a lakosság nyelve teszi Eperjest magyar várossá. A magyar városok nem mindig éltek nyelvükben, hanem lelkükben és szellemükben, ami túl minden nemzetiségi arányszámon, magyarrá avatta őket, mert falaik közt olyan események játszódtak le, hogy a magyar jelleget már semmi sem törülheti el róluk. Múltját egyetlen város sem tagadhatja meg. A várost nem pillanatok teszik, hanem évszázadok, a város nem aszerint tartozik valahová, hogy milyen nyelven tárgyalnak a hivatalokban, vagy milyen nyelven beszélnek a kereskedők cégtáblái. Eperjest magyar városnak érezzük, és csöppet sem zavar bennünket, hogy a város mai lakóinak többsége szlovák. Sőt, a szlovákokat is őslakóknak érezzük, nélkülük Eperjest el sem tudjuk képzelni. Magyarok, német telepesek és szlovákok együtt építették Eperjest, együtt járultak hozzá a város jellemző lelki képletéhez, együtt tettek meg mindent annak érdekében, hogy Eperjes a magyar városi múlt egyik büszkesége legyen, s egyben példaképe a magyarországi nemzetiségek évszázados, békés városi együttélésének. Eperjes a magyar történelem szent helye. Magyarok ütöttek elsőnek tanyát Eperjes napos domboldalán — ahogy a régi krónikák írják —, és magyar király, IV. Béla adott nevet a városnak. Ha az eperjesi Táborhegyről délre nézünk, akkor ősmagyar neveket viselő falvakra esik tekintetünk. De nemcsak ezért magyar város Eperjes. Később, 72