Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

ha Pozsonyban járok, vagy fent Késmárkon, Lőcsén, Bártfán, ahol akaratlanul Gent és Brügge némaságára emlékezek, vagy másféleképpen Körmöcön, Besztercebányán, Selmecen, kedves Trencsénemben, ahonnét anyám származik és mézeskalácsosok voltak ősei, kedves Nagyszombatomban, ahol apám ősei ötvösködtek a reneszánsz óta és sok remek kelyhet készítettek, kedves Nyitrámban, ahol feleségem családja századokig vassal kereskedett — Komáromban, cívisek és szekeresgazdák hazájában, Léván vagy Érsekújvárott, az új szlovenszkói magyar városiasság alakuló helyein. Szlovenszkó városainak, ugyanúgy, mint a svájciaknak, az adja meg különleges zamatját, hogy sok nemzet keveredéséből születtek. Mintha az öreg városfalak értékes vegyületet őriztek volna, érintetlenül megmaradt közöttük a német, a szlovák, a magyar jellegzetesség. Egyre jobban látom a megtévesztő kéreg alatt a lelket, a sok színből és fajtából összekevert szivárványt, amit egy-egy szlovenszkói város, a városom, a városod, a barátaim és ismerőseim városa jelent. Éreztem a fajok ölelkezésében kifejlődött összhangot, különös fűszeres életüket, kelet és nyugat keveredését, a sokféleséget, ami magyar temperamentumból és otthonkultuszból alakult ki, néha zsidó kovásszal, lengyel szilajsággal és ruszin ősemberséggel keverve, a sokféleséget, amely egység, de olyan, amilyet sehol másutt nem érzünk. Ilja Ehrenburg járta egyszer végig városainkat és szerelmesük lett, könyvet írt Madonnáiról, épületeiről, embereiről, a zugokban és a házakban elrejtett művészetükről. Hányszor éreztem alföldi falvak vagy hirtelen nőtt városmonstrumok között, mennyire európai az élet a mi szlovenszkói otthonainkban. Európa keleten, utána már csak Erdély városszigetei következnek és vége Nyugat civilizációjának. A kultúra egy-egy erődje a szlovenszkói város a fiatal és formátlan népek óceánjában. Mikrokozmoszok fejlődtek ki bennük: kicsiben mindent végigéltek és végigcselekedtek, ami Nyugatot évszázadokig izgatta és irányította, a feudális élettől a szociális küzdelmekig — itt éltek az európai polgárok keletre tolt előőrsei, s vigyáztak a kontinens finomságaira. Milyen ez a különleges urbanitás a szlovenszkói városokban? Bölcs és toleráns, mert nem egy nép és egy kultúra terméke, hanem háromnégy kultúra ölelkezéséből született meg, s így megtanulta a másik oldalt is látni és becsülni. Puha és békés, mert az évszázadok tárgyilagosságában egyik vezérélménye lett, hogy látta, mennyire meddő és nevetséges a harc, bontó és pusztító, és nem lehet igaza sem az egyik, sem a másik félnek. Mennyire illúzió és képzelődés minden harag és gyűlölet! Harcba csak az kezd, aki valahogy valamit félreért. A 6