Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok
Dobossy Lászlóo: Szülőföldsirató
Dobossy László Szülőföldsirató gy francia újságíró ismerősöm Csehszlovákiában töltött néhány ^^ őszi hónapot. A többi ilyen nyugati utastól eltérően nem elégedett meg azzal, hogy sorra szemlélje és csodálja Prága barokk emlékeit, vagy hogy végigmenjen Zlín amerikás látványosságain — leutazott Szlovákiába is, sőt — előzetes tanácsomra — ellátogatott Kassára, s még onnan is tovább, a határ menti falvakba... S most úlúnk a Saint-Germain-des-Prés egyik kávéházának teraszán, s barátom útiélményein tűnődünk. — Zsolnától Kassáig oly szép a táj — mondja —, hogy sehol nem láttam még hozzá hasonlót. Sokfelé jártam, de ennyi pazarságot ily rövid útszakaszra zsúfoltan sehol nem élvezhettem. Igaz, talán szerencsém volt, októberben jártam ott... — Ó, nem — tiltakoztam lelkendezve —, minden évszakban éppoly megragadóan szép, csak persze más-más árnyalatokkal. S szívemben fölsajog a honvágy, midőn, íme, idegentől hallom hazám dicséretét. Igazolva érzem magam: amióta elszakadtam onnan, sok varázsos tájat láttam, bejártam az Alpok vidékét és a Pireneusokat, kószáltam a rendkívüli Auvergne-ben, és megcsodáltam a „földünk végén" (Finistère — finis terrae) tengerbe hasaló roppant sziklákat— de mindenütt úgy éreztem, hogy az igazi hegyvidék, mely nagyszerűségében is pontosan alkalmazkodik az emberi méretekhez s mely mindent, ami a természetet teljessé teszi, harmonikus egységbe fűz, ez a tökéletes táj Európában a Tátra-vidék, Zsolna és Igló közt. Barátom beszámolója fölidézi a jól ismert helyeket, s boldogan hallom, hogy annyi történelmi rengés és politikai változás után is a lényegi dolgok változatlanok maradtak. Varínnál ugyanúgy ködölnek az Alacsony-Tátra tetői, hát még ha leszállt volna a vonatról — mondom neki —, s elvándorolt volna Terchovára, Jánosík hónába, ahol a sziklák szörnyű emberi alakzatokba merevülten évszázadok óta riogatják a nép mozgékony képzeletét. Ugyanakkor persze a kedves és szilaj Vág változatos völgye is hívogat, s itt megint meg kellett volna szakítania utazását, s — mint mi hajdan — tutajon ereszkedni le Komáromig. De hát a sietős utasnak nincs ideje szemlélődésre, s különben is, Rózsahegy 197