Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Jócsik Lajos: Egy városképhez

rejtegetve nagy garral egy fából faragott nagy csatabárdot. A táj egészében és elemeivel kiesett emlékezetünkből, elhomályosult emléke. Csak néha-néha tör elő egy-egy ismerős érzés, ösztön, a kialakuló táj képével. A katonasághoz már minden „vadász" és „hadvezéri" ambíció nélkül kerültem, eszmei beállítottságommal szigorúan ellenőrizve az ilyen érzéseimet. Amikor azonban fegyvert és élest adtak kezünkbe, ajkkor hirtelen előtört a vadászszenvedély gyerekkori izgalma az újvári erdő vadászó-halászó helyeinek pontos képével és emlékeivel, s örökre szégyelltem volna — akkor határozottan így éreztem —, ha a lövészvizsgát le nem teszem. A közvetlen táj, a határ, mely hétezer és egynéhány hektár, határrészekre és dűlőkre oszlik. A dűlőnevek garmadája a táj kisebb parcelláit jelzi. Mögöttük e táj elmúlt élete vész ködbe. Ki gondolt már arra itt, hogy a táj életét és történetét a dűlőnevek históriájának feltárásával a ködből kibontsa és elénk tegye? A magasabb értelemben vett lokálpatriotizmus itt nem tud ilyen mélyen legyökerezni. A dombosabb helyeken történelem előtti kultúrák nyomai, cserepek, csontok és fegyverek mállanak ki a talajból vagy fordulnak a felszínre az eke nyomán. Állítólag minden történelem előtti kultúra képviselve van itten. A táj felett legendák és mondák lebegnek az esti ködökkel. A vidék és a rajta élő ember földhöz kötöttségének története bennük és általuk nyúlik bele misztifikált értelemmel mai életünkbe. Ki fejtette meg már azonban értelmüket? Amikor úgy látszott, hogy az egyetemet elvégezve hazakerülünk páran a tájba s a tájon épült társadalmi környezetbe, elhatároztuk, hogy megírjuk a táj, a társadalom, a flóra és fauna monográfiáját. Goethe mondotta valahol, hogy az ember nevet nem érdemli, aki nem ismeri az ember történetének két-három ezredévét. Akkor tán az az elhatározás fűtött, hogy a tájtörténet és társadalomtörténet feltárásával hagyományt, a tudomány legmagasabb szempontjaival kiegyensúlyozott lokálpatriotizmust építünk itt az emberi tudat alá, aminek összkulturális szempontból is nagy a jelentősége. Tervünket elfútta az idő, amint szétszóródtunk az életbe. Bizonyos vonatkozásban úgy tűnik nekem ebben a tájban az ember, mintha környezete tartozéka lenne. A kissé mechanikus földrajzszociológiai iskola úgy magyarázza ezt, hogy az ember pszichológiája a természeti környezet hatása alatt alakul ki nagy vonásaiban. Itt a földhözragadtság érződik az emberen, a táj sokféle determináltsága. Közelebb él a földhöz, s ezt a közeliséget nem tudom eléggé irigyelni benne nagyvárosi életem sivár távlataiból. A környezet és a táj hangulataiból nehéz lejtésű dallamokat sző, a felkelő napot díszítésül 186