Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Vájlok Sándor: Mátyusföld

helyre és elfuss, hogy ne halld a sikoltását, mikor csípik a hangyák, mert te megsiketülsz és tizenöt nap múlva ott találsz gereblyét, villát, a gereblyével csak vond meg, akit szeretsz, utánad fut. A villával csak taszítsad, tőled elfut. Ha gyermeked születik, kiadd az ablakon és kerüljék meg vele a házat és sokáig él." Ma ez a sok babona már csak az öregek közt él, és úgy látszik, hogy eme titkaikat és a boszorkányvilágot magukkal viszik a sírba. Ma már senki feleségét nem patkolják meg, mert ló képében bolyongott, és senki sem repül éjfélkor seprűn. A népdalokat is, akárcsak a babonákat, a régi feljegyzésekből ismerjük. Mátyusföldön Kodály Zoltán végzett gyűjtést a háború előtt, így tudjuk kiemelni a feledésből a régi nótakincset. A mai leszegényedett és átalakult, modern lett. A költők úgy érzik, a néprajzisták pedig úgy tudják, hogy a tájaknak lelkük van. Elég csak a székelyeket említeni, már jön is felénk ez a lélek, és színezett hangulattal von be. A Csallóköznek szintén van hangulatszíne. A kukkok földje, ahol még most is földöntúli lények ijesztgetik a jámbor embert, mutatja felénk lelkét. Van költészete, megejtő vonása, ami elragad. Mátyusföldről ezt nem lehet elmondani. Neki nem lelke van, hanem józansága, esze. A népballadák helyett a káposzták százait küldi a városi piacokra, a jó dinnyét, az egészséges hagymát, a vitamint tartalmazó zöldségféléket. Életét nem romantikával, lelki termeléssel szépíti, hanem a föld megművelésével, a kenyér megnagyobbításával. Életigényeiben a polgárság álmai rejtőznek, emelkedni akar emberiességben, kultúrában és civilizációban. Mindig feljebb tolja életének szintjét, küzd és viaskodik, hogy fiának nagyobb gazdaság vagy jobb életmód jusson, mint neki volt. így szépítgetik a nemzedékek életüket a következő nemzedék számára a munka ritmusával, pénzzel és ésszel, és nem síppal, dobbal és nádi hegedűvel. 1939 159