Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Erdélyi Pál: Jókai útja

küzdelmekkel és nagy veszteségekkel jártak. S a komáromi magyarság a létéért folytatott küzdelmek között mindig éber volt, mint a határaiban vigyázó darvak, szívósan erős, mint a felette lebegő sasok, folytonosan építkező, mint az évenkint visszatérő fecskék. E századok nemcsak lelkiháborúsággal nyomták, hanem tetemes károkat is okoztak. De mert erősek voltak magyar szívükben, és hűek hitükhöz, megtartattak annyi veszedelem között is. A komáromi ember megél a jég hátán is. Ebben a komáromi közmondásban Komárom szívóssága él, de benne él hűsége és okossága is. A XVIII. század végén Komárom aránylag rövid, de békés kornak út­jára lép. Az 1809-iki nemesi fölkelés futó epizódját kivéve, kiesik a hadak útjából, s mivel József császár elismerte a protestánsok vallási szabadságát és a szerzetesrendeket föloszlatta, a felekezeti béke intéz­ményesen is biztosítva van. A városi polgárság a hit kérdéseiben türel­mes volt, a császár parancsa a generálisokat fékezte meg. A napóleoni háborúk alatt az új várat még egy védelmi vonallal erősítették meg. Ez alkalommal néhány utcáját kisajátították, és azok helyén megindult a fortifikáció. Ezzel sok pénz jött forgalomba, bőségesen akadt munka, és kereshetett ki-ki tehetősége szerint. Ekkor lett a város gazdaggá, s jóléte anyagi és szellemi virágzását idézte föl. Jókai gyermekkorában a Péczely-féle tudós társaság hagyományai még nem halványodtak el, sőt a Komáromi Kalendárium körül hasonló mozgalom támad, melynek Czuczor a lelke, és Weinmüller Franziska szalonja az otthona. A kultúrkönyvtár, a nemzeti játékszín, a kereskedelmi és hajóbiztosítási társaság s a korán alapított kaszinó, a virágzó gabona- és fakereskedés, a kézművesség szorgalma és élelmessége, az iparosok kiválósága anyagi és szellemi műveltséget jelent, pénzt hoz a városba, s a város hírét messzire szélesztik hajóvontatói és hajósai, fazekasai és ácsai, szuperjai és halászai, bábsütői és fémművesei. Ez a derék polgárság akkorra már magába olvasztotta a század derekán betelepülő rácokat s a korábban letelepített svábokat is, és fölszívta egyenkint azokat az idegeneket is, akik a katonaságból, mesterlegények vándorlásából, más­más okból itt rekedtek s megtelepedtek. Magához édesgette és marasztalta azokat a jövevényeket, akik a vallási üldözések, háborús mozgalmak, elemi csapások idején védelmet kerestek és otthont találtak. így alakult meg az idegen katonai fönnhatóság zárt keretében a Populus Comaromiensis, mely név egybefoglalva jelentette a városi polgárságot, a céhek társadalmát, a nemeseket és nemes polgárokat, a vendégjogot élvezőket és a negyedik rend tagjait, a zsidókat és zselléreket. Természetes, hogy mindezek szívben és nyelvben magyarok, 146

Next

/
Oldalképek
Tartalom