Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Erdélyi Pál: Jókai útja

motívumok emlékeztetnek Komáromra, hanem nagy regényeiben is foglalkozik Komárommal. Fogékony fiatalságában egy kisváros élete, jelleme, népe, erkölcse, magyarsága, humora, nyelve hatott rá mélyen és maradandóan, s mindezt a benyomást magával vitte 1845-ben Pestre, magával vitte ott nyert és fejlesztett talentumát, ott kialakult életfelfogását vagy világszemléletét, ott tanulta gyönyörű nyelvét, az ott élő elmésséget és humort, melyről Komárom mindig híres volt, magával vitte Komárom anekdotáit, adomáit, furcsa történeteit, dekameronját. A komáromi nép humora és adomázó kedve legföljebb a közelmúltban fanyalodott el, de Jókai gyermek- és ifjú éveiben még tisztán, emberi lélekben gyökerező és lélekből eredő frissességben pezsgett. Ez a sajátos vonás igen drágán szerzett öröksége a komáromi embernek, régi messze múltba nyúló gyökéren fejlődött, s legtöbbször vergődő szívéből sarjadzott. Zsigmond Ferenc azt írja, hogy „Jókai késő öregségéig megőrizte a gyermek- és iQúkor naiv világszemléleti módját", s ha ez a megállapítás igaz, aminthogy igaz is, figyelemre kell méltatni Komáromot, ahol gyermek- és ifjúkora naiv világszemléleti módját szerezte. Ez a város, amint kitűnt múltjában, annak történeti és tárgyi emlékeiben, mondáiban és hagyományaiban, történelmi szellemében gazdag miliőbe állította, tárgyat és színhelyet, alakokat és eseményeket kínált neki földolgozásra. De adott ennél sokkal becsesebbet is: romolhatatlan magyarságot, tiszta erkölcsi fölfogást, kálvinista puritánságot, amely szerénységből, megnyugvásból, reménységből, és az isteni bölcsességbe vetett hitből tevődött össze. De adott ezeken kívül más értékeket is, amelyeket Jókai fölismert, megbecsült, és pazarul osztott szét műveiben: színes, csapongó életet, melynek derűje besugározza a fiatal kedélyt, irodalmi levegőt, melyet ha egyszer megszokott valaki, mindig áhítozza. Mikor Komárom magyarságáról beszélünk, nem a népszámlálás adataira, hanem történeti fejlődésére hivatkozunk, s azokra a küzdelmekre, melyeket az idegen katonaság s az idegen telepesek ellen folytatott. Amit gyűjtött a Habsburgok előtt, meg tudta őrizni a Habsburgok alatt, amikor kereskedelmi jelentősége hadászati fontosságával arányban esett. Ez az ellentét a XVII—XVIII. században folyton élesedett, s a városi jegyzőkönyvek megtelnek a zsoldosok garázdálkodása és a generálisok hatalmaskodása ellen emelt panaszokkal. A generálisok még az antireformációt is szolgálták, vak eszközei lettek Bécsnek, pártfogói a jezsuitáknak, s üldözői a Huszár Gál alapította református egyháznak. Az idegen zsoldos had, a vallási háborúskodások, harcok, ostromok, a nagy tüzek és nagy vizek, a földrengések és ragályok nagy 145