Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Erdélyi Pál: Jókai útja

és duzzadtabb a jelen. De Pesten, dicsősége, sikerei, küzdelmei és boldogsága városában: hosszú tizedek alatt miért maradt közömbös a város iránt? Pestnek, mikor Jókai odaköltözött, még alig volt különleges jellege. A történelmi nimbusz Buda fölött lebegett, de a zegzugos Tabánt csak legújabban fedezték föl, s polgári népe zárkózottsága sem vonzott. A víziváros német lakossága alig különbözött a józsefvárosi burgertől. Ezt a típust már ismerte Pozsonyból, a nemességet pedig Komáromból. Különben is őt akkor és ott néhány utca s ház kötötte le, lakása, a Pilvax, a szerkesztőség, és a Nemzeti Színház. Később a mai Budapest a szeme előtt bontakozott ki világvárossá. A Svábhegy és a Józsefváros jelentette neki Pestet, otthona a várost, mely részleteiben alakult át, őt a fejlődés részletei alig érintették, mélyebben nem hatottak rá. Mi más lett volna Budapest képe Jókai szemléletében, ha mai szépségében és nagyságában egységes képben s fiatal szemmel látta és ismerte volna meg! Komárom nevelő, formáló hatásában is szülővárosa és életiskolája. Itt nyert benyomásait mélyen véste emlékezetébe, késő öregségéig híven őrizte, s fiatal képzelettel szólaltatta meg. A tengerszemű hölgy ide vonatkozó adalékai üdébbek és színesebbek, mint a sokkal korábban írt Politikai divatoknak megfelelő részletei. Ami szívének különösen kedves, komáromivá teszi, mint Laborfalvi Rózát Hargitay Judit alakjában (Politikai divatok). Jókai mindvégig komárominak érezte magát, dacára annak, hogy szülővárosában összevissza sem töltött egy negyedszázadot. De ezek az évek eltörölhetetlenül rányomták a Populus Comaromiensis sajátos bélyegét. Nem helyi színe, hanem altera natura az, ami rajta tükröződik. Jókai mindig megfiatalodva tért meg Komáromból, s azok a művei, melyekhez színhelyet, témát Komáromból merített, mindig gazdagabbak és színesebbek. „Jókai sehol sem természetesebb és művésziesebb, mint midőn egy-egy komáromi vagy debreceni polgárt vagy polgárnőt rajzol."* Komáromi regényeiről mondja Mikszáth, hogy bennök mindig ragyogóbb és pazarabb. MagaAz arany embert vallotta legkedvesebb regényének, s A tengerszemű hölgyben fiatalodott vissza tehetsége abba az irányba, melyet a nyolcvanas években szinte önfeledten elhagyott. Költészetében nemcsak egyes epizódok és alakok mutatnak vissza Komáromra, oda visszaröppenő emlékek, ott nyert benyomások, nemcsak tárgyi adalékok és történeti * Gyulai Pál: Bírálatok, 1861—1903. Bp. 1911. 80. 1. 144