Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Erdélyi Pál: Jókai útja

meg itt, s e hagyományt etnográfiai és nyelvi vonások is igazolni látszanak. A krónikaíró barát az Urbs Comarum etimológiával akarja nevét megértetni, a régi emlékezés kumai magyarokról szól. Bizonyos, hogy fekvésénél fogva hadászati és forgalmi jelentőségét a honfoglalók felismerték, és hogy gyökeres magyar őslakossága a város és az ország ezeresztendős kálváriáját járta és tartja emlékezetében. A messzi múlt a rómaiak idejéig nyüt vissza, a közelebbi események fájdalma még ott sajog az öregek szívében. A történeti valóság nem merül alá sem az idők, sem a feledés vizeiben, de megújul, mikor egy-egy lovas sírt kiásnak az Ucs morotváján, mikor a kútfúró ásója, csákánya gabonáshajó tölgyfa gerendáiban akad meg Tanyon és az ekeli dombok egyikén. Visszajár a múlt a családi hagyományokban, tárgyi emlékekben, hiteles följegyzésekben, egy-egy esemény elbeszélésében, mely idők folytán alakul, szépül vagy torzul, megnövekedve, majd kicsinyítve, így és úgy, de él a múlt, s ez a város hűen őrzi és érzi eleinek minden szenvedését, fiainak minden dicsőségét. Sajátos helyzeténél és történeti fejlődésénél fogva egy egészen különleges város, mely a legnehezebb körülmények között meg tudta védeni tősgyökeres magyarságát, és a legnagyobb csapások és romlások után is hűen ragaszkodik ősei birtokához és erényeihez. Ez a város a legújabb időkig féltékenyen gondozta mindenben múltját, s annak emlékeiben dicsősége és fájdalma él. Ez pedig azt igazolja, hogy itt mindig a történeti szellem élt, jövőjét a múlttá váló jelenben kereste. Ezért történelem- vagy regényírónak egyformán gazdagon ömlő forrást kínálhat múltjában, s kínálhatott és kínált Jókainak is. Kínált és adott mást is. A hatalmas Duna mellett három nagy város emelkedik, Pozsony, Komárom és Pest, mind a három hatott Jókaira s nyomot hagyott szellemén, de egyik sem olyan mélyen, mint szülővárosa, Komárom. Jókai Pozsonyban két esztendőt töltött cseregyerekként Zsigmondy tanár házában, s 1845 óta hat évtizedet Pesten, illetőleg Budapesten. Sem Pozsony, sem Pest nem él Jókai költészetében. Pozsonyi emlékei is föl-föltünedeznek, Pest is megjelenik sokszor és sokképpen tolla alatt, de egyikkel sem érzi magát rokonnak. Sem e városok helyi színét, sem történeti távlatát nem érzi s érezteti. Pozsonyból a specialitások még vonzzák, Pest, azt lehetne mondani, közömbös előtte. Erdély és Debrecen több és mélyebb értéket támasztott benne, s több szállal, s még milyen színes szálakkal fűzte magához, mint a főváros, melynek csak rohamos fejlődését látta. Igaz, hogy amott csak két esztendőt töltött, s azalatt vesztette el édesapját. Könnyein keresztül fátyolosabb a múlt 143