Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Simándy Pál: Losonc

Simándy Pál Losonc kakasos tornya, amelyet Mikszáth is megénekelt, karcsún emelkedik az égnek, mint hatalmas mutatóujj, amit a dombhajlatok mögé rejtezett város árulkodva nyújt a magasba. Valamikor egész sor gyárkémény versengett vele. Barna füstjüket vígan csóválták a felhők felé. Tövükben hangyaszorgalmú nép sürgött-forgott. De jött a szomorú fordulat. A város idegen impérium alá került, amelynek nem volt szüksége rájuk. A gyárkéményeket ledöntötte, a munkásokat világgá szórta. A torony azonban állt tovább rendületlenül, és őrködött a vidék hűsége fölött. Tetején a kakas daccal jelképezte és hirdette a virradatot, amely két keserves évtized után végül rájuk is köszöntött. S most a kémények is kezdenek már lassan talpra állani... Lučenec, azaz vízválasztó — ezt a bérmanevet kapta a tűzkeresztségben a város. Losonc vidéke két hegyrendszer találkozóhelye, amelyek között békésen folydogál az Ipoly. Dél felől a Magyar Középhegység mutogatja kemény izmait. Vele szemben áll az Ostrovský Vepor. A völgykatlan enyhe zöldjében elnyúltan hever a város, és naphosszat gyönyörködik hegyei nemes vetélkedésében. Losonc két nyelvterület találkozási pontján a magyarság legészakibb végvára. Alatta az Ipoly mentén néprajzi szempontból is érdekes és jellegzetes magyarság él: Mikszáth Kálmán „jó palócai". Túl rajta észak felé a Tótföld is sajátságos néptípust vet a versenybe: a gyetvai tótot, színpompás viselettel, sajátságos nyelv- és észjárással. Losonc néprajzi viszonyai mindig ennek a földrajzi helyzetnek megfelelően alakultak. Az eltolódások szélső határait egyfelől az 1891iki magyar, másfelől az 1930-iki „csehszlovák" népszámlálás adatai jelzik és jellemzik. Az 1891-iki népszámláláskor 7460 lakosa volt a városnak. Ebből 6360 vallotta magát magyarnak. 844 tótnak és 202 németnek. Az 1930-iki népszámlálás már 15 459 lakost talál. Ebből mindössze 4007-et minősít magyarnak, 8725-öt „csehszlovák"-nak, 899-et németnek, 870-et pedig — zsidónak. 121