Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Cs. Szabó László: Kárpát kebelében

nyebb. A sötéten látás mindig vonzza az erőseket, ezért tapadt ismét dísztelen, tövig lehántott törzsére a dunai népek java. A nemzet, melyet az ifjú Vörösmarty megidézett a hun-pogány Hádesből s a javakorú költő sírjáig kísért, területileg kevesebbel beérte, de nagyobb realitás volt, mint a gomolygó szláv összbirodalom. Különös, hogy ez a hatás néha legnagyobb ellenfeleiből is kiütközik. Mikor Masaryk lemondott az elnökségről, a történelmi jelenetet lefényképezték. Középen, felkötött karral a volt elnök áll szinte testetlen, nemes karcsúsággal. Szikár bölcs, könyvfaló, zárkózott, a harcban riadtan-vakmerő és szívós emberbarát, a Spinozák, Baylek, Babitsok fajtájából. Körülötte három testes úr, a széthullt monarchia alattvalói. Annál karakánabb a negyedik: fejét hátraszegzi, dacos tartással hallgatja a lemondó nyilatkozatot. így hallgatta Szilágyi Dezsőt bömbölni és Tiszát fenyegetőzni. Hodzsa Milán ő, a volt magyar képviselő. Széttörve csillámlik a múlt a nyugati kapuban. Lomha és sebes, szelíd és szilaj vért kevert el ez a föld, mely büszke szerénységgel egyik égtáj felé sem akart elzárkózni. Már a Hernád-völgyből a Poprádig vivő út figyelmeztetett rá, hogy magyarok helyett Magyarország nyomát keressem, azt a titkos vonzalmat, mely akkor állta ki a próbát, mikor a magyarság fizikailag a legnagyobb területet vesztette el. A Tátra alján, s ott is a soknyelvű városokban. „Eperjest nevezetessé teszi az is", írja Kazinczy a cseregyerekek városáról, „hogy itt négy nyelv van divatban. Az igazság emberei és a papság s a tanítók és tanulók mindig deákul beszélnek, az uraságok magyarul is, a polgárság németül és tótul minden; és minthogy a szóló mind a négy nyelvhez hozzászokott, az idegen elcsudálkozva hallja, hogy azon egy periódusnak tagjai mint vannak összeszőve tarkán mind a négyből." Berzeviczy Gergely könnyebben érteti meg magát a szlovák paraszttal, mint a magyarral; nemzetéhez sohasem tud anyanyelvén szólni: „Házunknál Eperjesen kizárólag németül beszéltek", írja Pulszky a század eleji nyelvállapotról, „szüretkor Mádon gyakorta magyarul; ... nagyanyám ellenben nem tudott németül, a társalgási nyelv nála magyar volt, ritkán tót." A húszas években a kassai Wigand, ki egész Felső-Magyarországot ellátta könyvvel, nem tartott magyart: az Aurorát s a Zalán Futását Pestről hozatta — összekoldult forintokból — az eperjesi magyar önképzőkör. Eötvös József, Pulszky, a Hunfalvyak, Görgei fiatal korukban rosszul beszéltek magyarul; a Hitelt ezen a vidéken német fordításban olvasták. John Paget angol utazó kocsiját egy lányka megállítja Lőcsén s „Magyarország hölgyei" nevében, de 102