Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Cs. Szabó László: Kárpát kebelében

Toldulvajönnek bajnoki népeink: Erdély kegyetlen székelyi a fene Hajdúk, az áldott tér mezőkben Megfeketült haragos kunokkal; Az ütközet közt állni tudó, kemény Horvátok és vad ráczok erős hada Táborba szállott, hogy kövesse A magyarok rohanó lovagját. így szól címeres társaihoz a nemesi világképben megmaradt Berzsenyi. De mikor a magyargyűlölő Kollár János a Národné Zpievankyban a békeszerető szlávokról szóló német nyájaskodásokat kimerítve, váratlanul katonai kiválóságukról is meg akar emlékezni, szintén magyar emléket idéz, ráadásul a kardhordó nemesség nyelvén: „Rebur militae pedestris Hungaricae semper Slavi in parte constituebant." A megfogyott magyarságot katonai erényei, vagyis egy politikai mítosz különböztette meg a fiatal népektől. Ez a mítosz pedig a nemesség ügye volt. A magyarság nem tudott egynyelvű nemzetté polgárosodni, a nemesség ellenben — latin nyelven — továbbszármaztatta a nemzet középkori keresztény-katonai missziós tudatát. Az a polgárság, mely magával együtt a parasztságot is fölszabadítva Nyugatot valóban nyugativá, vagyis egységesen polgárivá tette s a dunai nemzetek fölé emelte, Magyarországon sem magát, sem a parasztot nem szabadította fel. így őrizte meg erejét a nemesség; a magyar ezentúl is úri nemzet, latin nemességet osztó. Ne legyen róla nagy illúziónk: a műveltséget, inkább tűrte, mint szerette. De a maga durva-eszes módján mégis a régi magyar személyiséget sugározta szét olyan területen, amelyet fizikailag még kevésbé töltött ki, mint a foglaláskor. A huszár verbunkos elszlávosodva vagy elrománosodva átvándorolt a környező népek dalaiba, s a debreceni mézeskalács-mintát a zsinóros huszárról a késmárki sütők is használták. Ezt a megfoghatatlan hatást nevezte volna Barrés a Génie du Rhin mintájára homályosan és mégis kifejezően Génie du Danube-nek. A magyar nyelv irodalmi újjászületése mindössze néhány évtizeddel előzte meg a közép-európai anyanyelvkultuszt, s igazán csak a nagyobb történelmi próba, a Génie du Danube jóvoltából lett erősebb a környező nyelveknél. Egy nagykorú nemzet eszmélt magára a kor elferdített nyelvén, ő találkozott önnön visszafiatalodott képével a népi mítoszban. A fiatal népek mélabúsak voltak, a magyar sötéten látó, tehát kemé101