Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok
Cs. Szabó László: Kárpát kebelében
fogadták be a magyar urakat. A szlovákok arca sokhelyt latinos — Berzeviczy Albertet Ghirlandajo firenzei falképeire emlékeztették —, a határ menti rutén pásztorok vallási rítusa fölött a pravoszláv ortodoxia szárnyai lebegnek. Ha Abaúj, Sáros, Szepes valamikor magyarabb volt is, Magyarország — akárcsak a többi európai ország — kezdettől fogva többnyelvű. Egyetlen nagy népet sem puszta népi ereje tett nemzetté, hanem az a szívós elszánás, hogy nagyobb területet szervez meg, mint amekkorát testileg-nyelvileg kitölt. Csupán visszatekintő történetbölcselettel, századok műlva fellobbant nemzetiségi gyűlölettel lehet a többi nemzetiség testén erőszak nyomaira lelni; a valóságban a fizikailag kitöltetlen területen az államalkotó rögeszmében megtestesült személyiség sugárzott szét, s nem az erőszak végzett foglalást. Az erőszak állhatatlan, mint a bűn, csak a lassan kimunkált személyiség állhatatos. Megbocsáthatatlan gyöngeség volna utólag bűnünkül vállalni azt a soknyelvű eredetet, amelynek a franciák nemzeti erényeiket köszönhetik. A vérvesztés nem mindig valódi csapás, a népek más-más helyzetben s időben különböző vérvesztést bírnak ki. A magyarság azonban rossz időben vérzett: akkor, amikor az anyanyelv friss nacionalizmusa Európa-szerte az államhordozó nép nyelvébe olvasztotta a többi nyelveket, s amikor a műveltségükben latin, beszédükben soknyelvű hűbéres országok, áttérve az anyanyelvet használó plebejusok nyelvére, politikai mivoltukban is elpolgárosodtak. Magyarország népei — a magyar beszédűek jórészt elfogyván — ezentúl is csak a nemesek elvont nyelvén vallhatták magukat magyarnak: Hungarici sumus. Tengerentúli fénnyel, leláncolt földrészek diadalszekerein vonultak fel az újkori századok, idegen földrészek virágaival koszorúzták meg a nyugati nemzeteket. Ugyanakkor a Rajnától keletre és a Dunától északra élő nemzetek, köztük régi államával a magyar is a múlttalan, fiatal nemzetekhez süllyedt le. A szó szoros értelmében visszafiatalodott, múltja megtelt önserkentő mondákkal; a magyarságot rettentő ifjúkori melankólia fogta el. Ám a fiatalkori mélabú nem volt őszinte, az emlékezés ónja többször horzsolt szilárd talajt, mint a fiatal népeké. A magyarság megőrzött valamit az öregségéből. Mi okozta ezt a láthatatlan felsőbbséget, minek köszönhettük, hogy lesorvadt nyelvünk — noha alig előzte meg a szomszéd népek nyelvi ébredését — nagyobb kristályfelületről s messzebb vetítette vissza a dunai sorsot? A politikai örökségnek, a magyarság katonai erényeinek: 100
