Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Cs. Szabó László: Kárpát kebelében

Út a Kárpátokba és még tovább! Az ember hűtlen, csak a hatalomhoz ragaszkodik, igazi hazája nem a föld, hanem az erőszak. De hű a Gondolat, örök kísértet, visszatér a földre, keresi a rég elröppent szót, hogy ismét testet öltsön s a kialudt lámpát, hogy megint csöndes fénykörébe húzódjon. Már nem is a magyarokat keresem, hanem Magyarországot. „A franciákat megvetette, csupán Franciaországot szerette", írták Clemenceau-ról. Az eszme egy kicsit örökké embertelen, csak haraggal és elégedetlenséggel lehet hozzámérni a hűtlen embereket. De csak ez a harag és elégedetlenség olyan szívós, hogy visszaváltsa az életre a kísértetté vált gondolatokat. Boldog a nemzet, melyet szent haragosai túl magas eszméhez mérnek, tudtán s akaratán kívül ez a szigorú, embertelennek tetsző mérték élteti igazán, és Goethe sohasem volt jobb hazafi és nagyobb német, mint amikor vonakodva áldotta meg a lipcsei csata zászlóit. Csak a fegyvertelen gondolatot áldotta volna meg szívből. Út a Kárpátokba és még tovább! A fákon, füveken, állatokon kívül e szigorú szellemek is tovább szolgálnak. Örökké szállnak a fű fölött, a kövekbe tapadnak, túlélik a hatalmat. Az irántuk való kegyelet sugározza be a csúcsokat: nagyok lehetünk, mert nem felejtettük el egészen a nagyokat. Mert ez, Uram, a Jő pecsét, hogy bár erőnk tört, Méltóságunk hite lelkünkben joggal él: E lángoló sikoly, mely korról-korra hömpölyg S egykor Örök Időd partjain halni tér! NYUGATI KAPU Eljött az óra, mikor a lemenő nap a rózsaszínű dómot rózsás felhővé súlytalanítja; az ember most akár a tenyerén is eltartja, mint az íle de France templomait. Ha másban nem, ebben a súlytalanságban biztosan francia. Békétlenül, örökös rosszra készülve járok a dóm körül, keresem a magyar királyok békéjét, amelyben ekkora műnek is nyugodtan nekiláthattak. Soknyelvű nép osztozott a Pax Hungaricán. Sáros északi felét lengyel szerzetesek szelídítették eke alá, Bártfán a középkori tanácsurak latin tógája olasz bevándorlókról maradt emlék, s a sárosi szlovákok szűk nadrágján Divald az Anjou-kori toszkán városi viselet falusi csökevényére ismert. A szepesi őrhelyeket kezdetben színmagyarok szállták meg, a városk meg annyira németek, hogy századokig csak holtan 99