Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

a háznál. Bámulva meredtem az asztalra. Ügy tudtam, hogy ma estére senki sem hivatalos. Marco Polo mégis ünneplő, díszes ruhában ült ott családja és vendégek körében. Marco nagybátyja, Maffio Polo is jelen volt. A szikár, hatalmas termetű ember, aki jóval túl volt a nyolcvanon, pazar díszbe öltözötten elnökölt az asztalfőn. Teljesen megzavarodtam. Maffio Polo jelenléte kihozott a sodromból, mert tudtam, hogy Marco apja, Niccolo Polo halála óta nem hagyta el palazzóját, és sem szűkebb kör, sem a nyilvánosság előtt nem mutatkozott. Ennek most már hét esztendeje volt. — A titkár úr alaposan megkésett! — kiáltotta felém Maffio. Hangjából feddés, de jóakaratú, kedélyes, megbocsátó gúnyolódás csendült ki. — Hajlandó-e a titkár úr beszélni? Hajlandó-e elárulni, hol tartózkodott eddig, és mért késett? No nézzétek, milyen sápadt a szekretárius! Lépj közelebb, és ürítsd ki ezt a serleget! Csak aztán beszélj! Felszólításának eleget tettem, az asztalhoz léptem, és megdöbbenve láttam, hogy az estebéd fogásait már mind elköltötték. Agyamban ismét zakatoltak a számok: nyolc óra volt, amikor Marco Pólót a könyvtárban magára hagytam. Negyed óra sem telt bele, amíg a palazzo kapujában álltam... — Messire Maffio! — kiáltottam kétségbeesetten, magamból kikelve. — Hány órakor érkezett ebbe a házba? — No nézzétek és halljátok a titkárt! Most hét éve, teljes hét esztendeje, hogy utolszor itt jártam, és a titkár arra kíváncsi, hány óra volt, amikor ma beléptem. Van-e súlya ennek? Jelent valamit az óra, a pontos idő? S mért meredsz rám ilyen elképedten? Kísérteteket látsz? Mondottam, lépj közelebb, és hajtsd fel a serleget! Jót tesz majd... Lelkemre, tüzes bor! Hát nem iszol? Mi lelt? Szóval, érkezésem órájára vagy kíváncsi? Hát megmondom. Pontosan nyolc óra volt, amikor gondolám kikötött. — Biztos ebben, Messire Maffio? — kiáltottam újból könyörögve, mintha nagy veszedelmet kellene elhárítanom. — Minden perc örökkévalóság és halál... Láttam, hogy szavaim nyomán az arcok elváltoznak. Ide56